Skip to main content

The Kádár era and the transition

Elites, values and conflicts

 

Elites were forgotten in social sciences by the end of the 20t century. In the 21th century however a new need have been raised by the international social and historical interest to resume elite studies.[1]

In Hungary most of the historical works regarding the Kádár era while adopting very different approaches has focused on the political top elite. Other studies based on general statistical data have offered evaluations on the Hungarian society as a whole. This proposal intends to turn deliberately in the direction of the managerial elite, the financial leaders, the main experts, the intelligentsia under the power elite. The contributors of this project thus are to investigate those who were at the head of  different institutes, publishing houses, university departments, state factories etc. and who could even if in a less visible way exercise fundamental influence on the  of kádárism. We are to explore their way of thinking, their opinions, habits and lifes. We are convinced that also the Hungarian society’s some present phenomena and problems can be explained given the underlying continuities by means of the analysis on the second line of elites and in the same time we may tackle unknown issues of the social and political history of the Kádár era. Much of the habits and problemsolving skills of our present stems from the influential elites and from the two historical era in the centre of this proposal.

 

1.Background, international connections, problems. What is the previous experience related to the topic?

 

The Soviet-type regimes in Eastern Europe broke up between 1989 and 1991. The Soviet Union dismantled, too. The formation of the various new democratic systems based on market economies, that is the process of the transition, set new perspectives for the assessment of the Soviet-type regimes’ history. The historical period ended. The discussions about the history and about the evaluation of the communist regime have assumed new connotations. The Soviet-type regime has been described in different interpretative frameworks since the very beginning of the 1950s. Let us here recall only the modernization, revisionist, civilization, world-system paradigms.[2] The various attempts assessing the change of the regime, like transitology, the development and world-system theories etc. were also strictly linked to the former paradigms. It has been the totalitarian paradigm, fastened also by transitology, that exercised the major influence until nowdays, even if it has been often contested since the crisis of 2008.[3] These processes define the international setting of our project. And in this framework it is the social historical research on the post-stalinian variants of the Soviet-type regimes and of democratic transitions that is the main strength of our program.

There is a rich and varied scholarly literature on the Kádár era and the subsequent transitional period.[4] Especially the later has been thoroughly studied by several research programs. The preceding events, processes and its aftermath and impact have been widely analyzed. The number of the historical approachments however is rather small.  Our historical contribution intends to tackle the Kádár era int he theoretical framework of the post-totalitarian paradigm.[5] We don’t consider the Kádár era to be a special, Hungarian model of socialism since there were certainly similar, post-stalinian processes all over the Soviet bloc. At the most the economic reform and its dynamic were specific to Hungary. The fundamental structures of the regime didn’t change respect to the Rákosi era,[6] while there were obviously some features which made the Hungarian post-stalinian period different from the previous years. Among these specific features are the different style of style of exercising the power and the different perception of the international environment based on relativism which nourished the social feelings under the constant pressure of the need of comparison between West and East, East and East, the present and the Horthy era, the present and the Rákosi era. And were also characterestic to the period the interactions on the basis of informality. Speaking about the change of the regime we assume that it was the clue momentum of long-lasting changes and we contest the view of transitology which highlights political transformations. In the course of the transiton an East European, semi-periphery economy and a corrisponding social and mental system has evolved in a Western type democratic, political and legal system. The formers have exercised distortional impact on the Western type political institutions and other structures.

The evaluation of both historical events are controdictory and rather fluid. The memory of the period from 1956 until the change of the regime is getting cold gradually, meanwhile opinions about the transition are not only colourful but they are also versatile having even the tones their special importance. The narratives about the Kádár era and the change of the regime exercise strong impact on the processes of collective remembering.[7] Our memory about the past is influenced by the recollections of the elite groups under the top elite in many ways. The two historical periods in our focus are represented through their prism in the public education and in various other forms and places of historical knowledge. The cooling of the memory of the past and the radical contrasts all favour simplifications. Black and white events and agents created in hindsight are typical of these stories. We don’t pride ourselves on promising that our analysis will radically change the present situation. Still this project will certainly contribute to a deeper understanding of the Kádár era and the years of the transition.

This research group embraces the scholars of the former 1956 Institute. We intend to continue our cooperation which we were compelled to disrupt in the summer of 2019 under the aegis of this common project. This proposal disregards the history of the revolution itself. It isn’t because we’ve said everything what was to tell about 1956. The revolution, as a starting point, is present in this undertaking since its experience had part in moulding the social phenomena, the Kádár era and the transition, we are willing to concentrate on. Our direct experience in the field of the project is given by fifteen years of scholarly research in the course of four projects of the former Institute. Firstly, there was The other Hungary – underground movements groups in Hungary in the Kádár era project starting in 2005.[8] Subsequently we launched the issue entitled Kádárism which between 2008 and 2011 considered the East European political regimes, among them the Hungarian version, after the death of Stalin in international comparison.[9] Thirdly this proposal builds upon our previous project Underground streams in the course of which we studied the life-courses between 1945 and 1989 of representatives of the rightist conservative side and of the radical right extending our interest on their life after the transition and including in the research other East European countries, too.[10] Finally in 2019 we turned to the events of the 1970s. Our latest results are under press.[11]

2.Hypothesis, core questions and the aims of the proposal. The history of the Kádár era and of the transition is to be assessed from the viewpoint of the elite groups under the top elite, that is from the perspective of those who didn’t belong to the political leaders of the regime. We suggest that it was not only the positional elite, described by Pareto, Putnam and others, as directing and controlling important institutions who formed the elite stratum under the top. According to György Lengyel all those who could have an impact on the processes of social reproduction either by their decisions or their opinions are part of the sub-elite.[12] We will consider the results of the various generations of Hungarian elite studies comprising the works produced by the research groups lead by Tibor Huszár and Gábor I. Kovács and we plan to cooperate with the Department of Comparative Historical and Sociological Studies of Eötvös Loránd University where sociological studies on elites are running. One of the sources of our project is provided by the texts created formerly by the members of these elite groups. Our other main sources are the life-interviews made with them later. They contain stories, recorded in different times, by which the members of the elite told their own versions of the history of the Kádár era and of the transition. Thus they set a memory system defining the communicative and more and more cultural memory of the two historical periods. The elite of the transition came mostly but not exclusively from the ranks of these sub-elite groups which gives special significance to their past, too. Their history and their strategies of recollection are therefore remarkable regarding the trends of continuity and disruption.
We take up three questions in case of each of our sub-topics. The first is the tension between the social and the economic policy of the Kádár era which emphasized the raising of the living standard and the self-representation of the regime as being socialist. The second aspect of our enquiry regards the conflicts the above mentioned tensions provoked among political, social, generational and interest groups. Contemporary discourses were marked by these conflicting values and differences of opinion. Thirdly we are to investigate what sort of strategies the participants of these discourses adopted later to recall the conflicts in their various life-interviews.

Similarly, discourses of the transition treated the problems of socialism, modernisation, catching up etc. in the conceptual framework of the transformation offering horizons to be attained. They had to, in the same time, define the fields and dimentions of continuity and discontinuity, too. The tensions between the two were to be resolved by means of suitable narrative strategies during the future rememberings. We don’t consider the tensions, the conflicts and the narrative strategies regarding them in general. The members of our research group will adopt this general approach in the analyses of sub-topics which are the following:

2. 1.  The „re-forming” of socialism in Hungary from the beginning until the transition. (Rainer M. János) This sub-topic has been studied since 2018. Some results are already published, others are under press.[13] It considers re-planning as an intellectual activity taken in the function of the Marxist ideal type and the Soviet (Stalinian) archetype. Therefore there are among the subjects of the research the so-called „official reformers” (like statisticians, economists of the State Planning Office whose texts were submitted to the offices of the decisionmakers) and various intellectuals of the era, as well. The first, already complete, part of the research concentrated on the conceptualisation of socialism in the years after 1953, in 1956, in the 1960s, 1970s and 1980s. The present project is to focus on the beginning of the process including the prequels and the post-war discourses, then on the Marxist and the so-called folkish intellectuals’ remakings of the 1960s, on the vision of socialism of the Kádárian intellectuals of the 1970s and finally on the new plans of socialism inspired by Gorbachov’s reforms. The retrospection on the re-forming of socialism, that is the later recollections of the actors, is an essential part of the project. We would like to see first and foremost how they recalled their way of thinking about socialism and how these notions changed under the influence of the transition, if ever they changed. The last phase of this sub-topic is the research on The Hungarian 1968: student movement at Eötvös Loránd University in 1969. It is to reconstruct the events at the Faculty of Arts of ELTE in 1968-69 on the basis of written sources. What is common knowledge is that the students who were interested in very differenct subcultures joined with each other and voted against the official candidates of the Communist Youth Association. They could form a certain student parliament playing on the existing institutional structure.

2. 2. The dynamics of the economic elite under the top elite – An analysis on the exchange of the elite. (Szegő Iván Miklós) Also this sub-topic traces back to solid backgrounds. Szegő compared the changing of the Hungarian and Finnish elites in the second half of the 20th century in his PdD thesis.[14] He is to study the origins of the elite groups, their career course regarding first of all the managers in the course of the project. One of the core problems is the relationship between the top managers and the economic reforms. The question is what the experience was of this sub-elite, how the managers related to the political top leaders and what conflicts emerged in this elite group during the economic reforms and in the course of the transition. Finally, the results about the Hungarian sub-elite will be compared to the results of similar researches on the Slovenian, Rumanian, Bulgarian sub-elites.

2. 3. The technocrats’ vision on the West and on the East and the scientific and cultural transfer. (Somlai Katalin) The background to this sub-topic is Somlai’s almost complete PdD thesis. Some chapters were already published presenting among others the institutional structure formed for the distribution of the Western scholarships, the party policy towards travelling of the elite and the connections between the communist intelligence and the travellers from the 1960s to the 1980s.[15] Somlai is to continue her researches on these ground by analysing the image of the West and of the East through the eyes of the leading technocrats who played a prominent role the the processes of modernization of the Kádár era and who sometimes were even selected to the nomenklatura of the regime.[16] The main imprints of their vision are the so-called travel reports as well as their occasional articles or books about their experience abroad. Somlai will also examine by the help of documentary sources and those new interviews to be made in the course of the project how the international training contributed to career shifts which indirectly reflected the relationship between the sub-elite and the party elite. The final question regards how the technocrats transmitted their foreign experience and their modernizing plans towards the party and state institutions, what strategies they used, what ideological „filters” they adopted at which levels in their discourses with the power elite. Some cases of micro-history will strengthen the conclusions.

2.4. Homes and housing policy (Keller Márkus). This sub-topic follows from a series of books and papers the author has published on the dwellings and housing policies between 1945 and the end of the 1950.[17] The tension between the socialist identity of the Kádár era and the pressure for the constant raising of the living standards were markedly intense. It was so because housing was one of the social problems which the progressive ideologies had faced and for which they had elaborated complex but clear solutions since the very middle of the 19th century. These programs well-kown also by the Kádárian intellectuals was constant ground for comparison with the housing policy of the period. The present research is to study the tension between the housing policy of the Kádár era and the leftist housing ideals. The tension was noticed by contemporaries, too, and they gave voice to it in various forms and levels. The analysis of the debates and the examination of the housing policy help us to better understand the human ideal of the Kádárian socialism, its success and final failure.

2.5. Retrospective sociological analysis of the sub-elites’ values (Kőrösi Zsuzsanna) The methodological background to this sub-topic was elaborated in the course of the interviewing program with the children of those convicted after the 1956 revolution.[18] In this new phase of research we’ve decided to concentrate on the one hand on those members of the reputational elite with whom life-interviews were recorded in the course of a survey between 1981 and 1985[19], on the other hand on members of the cultural elite who are also present in the collection of OHA. The core question regards the main characteristics and the changes of values and mentalities of this stratum of the Hungarian society. Among others for example we’d like to explore what strategy/ies the selected prominent subjects adopted in case of selecting schools, university courses, career or jobs, what problems and conflicts they had to face at political and/or at personal level, whether the family pressures collided with the „reality”. Further, it is also an issue to consider how they lived their beliefs, exercised their religion in the different phases of their life-course, what they thought about the furure, what self-image they tried to build in the party system.

2.6. The Soviet type regimes’ retractive, critical and oppositional elite groups in the Kádár era and in the transition. (Tabajdi Gábor) Tabajdi’s researches and publications which led up to this new topic discussed Kádár’s „policy of alliance” and the institutional history of the secret police, mostly its understanding of the enemy.[20] This time the group to be analysed is the layer of the society who was retractive, critical or oppositional to the post-totalitarian regime. The basic question is how these circles reacted to their seemingly blind-alley circumstances and how they accepted their informal social positions and their formal come down in the social hierarchy. Similarly it is interesting to study how their contemporary understanding of the reality, of the past and of the future, their language differred from the discourses of the Kádárian sub-elites. Several exponents of the critical and oppositional elites became part of the new political and cultural elite in the time of the transition. In their case the question to be taken up is how they spoke about their life-course in the Kádár era and whether they use similar or different strategies of recollection respect to those who actively identified themselves with the post-stalinian system.

3. Methodology of research; preliminary conditions necessary for the implementation of the proposal. We intend to analyse the contemporary discourses and activities by traditional historical tools. First of all we resort to the exploration of archival evidence and of the press. The major part of our contemporary sources are available in different archival fonds. Different sub-topic will use the documents of their corresponding archives and fonds. The most relevant fonds are the State Planning Office (2. a., b., c.), certain ministries of economic field (2. b., c., d.), technical departments of local administrative institutions (2. d.), the archive of the Hungarian Academy of Sciences (2. c.). Documents of the leading organisations of the HSWP, mainly those of the central departments and documents regarding the nomenclatura, personal papers containing appointments and disciplinal affairs, will be involved to the research in each sub-topics. The press may contribute, too (mostly in 2. a., b., d., f.). And also the dossiers of the Archive of the State Security are significant for some issues (see 2. c. and f.). We will rely on those works among the rich literature of the secret police’history which were based on elaborated methodolody.[21]

Each sub-topic is to investigate as essential sources the life interviews of the former 1956 Institute’s Oral History Archive. The more than 1100 interviews and other supplementary units of the collections are accessible at Veritas Historical Research Institute. The digitized version of the transcripts and recordings is also available at the Digital Oral History Archive (DOHA) of the 1956 Foundation. The two last interviewing programs of OHA, Other Hungary with the members of the underground (2005-2009, ca 40 interviews) and Underground Streams (2013-2015, ca 20 interviews) are supposed to be remarkable sources also for this project. It is more valid for the oldest collections of interviews of OHA, namely the c. 200 career interviews recorded in the middle of the 1980s with top managers. Still other interviews are necessary to accomplish the project, like the interviews stored in the archive of Eötvös Loránd University regarding the students’ activity in 1968 and 1969 (2.a.) as well as we will have recourse on diaries, memoirs, correspondances and other personal documents already collected or to be found, or in case of new interviews to be made by the contributors of the recent project.

Recollections will be studied mostly from the viewpoint of narrative strategies.

Beside the traditional social historical and sociological methods of the qualitative content analysis we have in mind to use the automated content analysis of the digitized interviews and articles, at least for a pilot study. This method rarely adopted in historical studies may help us to discover underlying connections.

4.Expected results.  The advantage of our proposal is especially great from the viewpoint of the Hungarian society’s self-understanding.  Both historical periods under the examination of our project are assessed in contradictory and very different ways. Our objective is to help the Hungarian society to a differentiated evaluation of the Kádár era and the transition. We are to construct new narratives in the centres of which there will be well-defined individuals who couldn’t decide about events of national interest, but their opinion, loud or faint, or their silence or any other form of the manifestation of their judgements was an important guideline for the broader strata of the Hungarian society.

In case of the sub-topics 2. a. b. and c. the results will be published in three monographs in the time limits of the project. The scholars of the team will organize at least one workshop annually where they present their partial results and discuss them with the invited experts. The partial results in form of shorter studies will be published along with the contributions of other outsider scholars in the thematic yearbooks of the 1956 Institute. Similarly the final results of the research will be published in the Yearbook.

A selection of the life-interviews serving as a source for the research will be processed and published on the website https://www.visszaemlekezesek.hu/ for the general public. Partial results, selected documents will be issued also on 1956osintezet.hu, the new website of the 1956 Institute under construction at the moment. This site will be a constant window on the advancement of research containing a special sub-menu and connection to YouTube where videos on the workshops will be stored. Also the FB of the Institute will launch the programs of the project.

We will make the best of the senior researchers’ affiliations to universities in order to circulate the final results of the project. The methods and results may be instantly adopted in the training in MA and PdD courses. Final year students and PhD candidates will be engaged actively in the analyses of partial questions in the course of university seminars.

In the course of the final year of the project the team plan to organize a thematic panel at an international conference, ASEEES or BASEES, in order to join the international discussion with the Hungarian results.

5.Infrastructure (tools and staff etc.). The team doesn’t need special infrastructure to implement the project. The meetings and the workshops can be hosted at one of the workplaces of the contributors. The participation of the group at an international conference in the final year would favor the dissemination of the final results abroad.

It is very important from the viewpoint of efficiency that the scholars of the team know thoroughly each other having worked together for decades. They all have profound knowledge of OHA for which all of them made interviews, too. Zsuzsanna Kőrösi and Katalin Somlai were responsible for the Archive, they participated in its systematization and in the building of the OHA database. All the members of the research group have proved their expertise in the field by a great amount of publications either in Hungary and in abroad.

 

References

 

Gleason 1993.                         Gleason, Abbot: Totalitarianism. The Inner History of the Cold War (New York – Oxford, Oxford University Press, 1993).

                       

Arnason 2008.                         Arnason, Johann P.: Kommunizmus és modernitás. In Niedermüller Péter et al. (eds.): Sokféle modernitás (Budapest, L’Harmattan – Nyitott Könyvműhely, 2008) 94-120.

 

Assmann 1999 [1992].            Assmann, Jan: A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban (Budapest, Atlantisz, 1999).

 

Az ügynök arcai 2014.            Sándor Horváth: Az ügynök arcai. Mindennapi kollaboráció és ügynökkérdés (Budapest, Libri, 2014).

 

Bartha 2003.                            Eszter, Bartha: A sztálinizmus a régi és az új historiográfiában: a jelenség meghatározásának elméleti és módszertani problémái. In Krausz Tamás (ed.): A sztálinizmus hétköznapjai  (Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2003) 15-39.

 

Bartha 2010.                            Eszter Bartha: Átmenet, átalakulás vagy „posztszocializmus”? In: Krausz Tamás – Mitrovits Miklós – Zahorán Csaba (eds.): Rendszerváltás és történelem. Tanulmányok a kelet-európai átalakulásról (Budapest, L’Harmattan – ELTE BTK Kelet-Európa Története Tanszék, 2010) 23–45.

 

Bartha 2013.                            Eszter Bartha: Történetírás és ideológia: vita a totalitarizmusról. Múltunk: 3 (2013).

 

Bozóki 2019.                           András Bozóki: Gördülő rendszerváltás – az értelmiség politikai szerepe Magyarországon (1977-1994)  (Budapest, L’Harmattan, 2019).

 

Búvópatakok – a jobboldal és az állambiztonság 2013.           Krisztián Ungváry (ed.): Búvópatakok. A jobboldal és az állambiztonság 1945-1989 (Budapest, Jaffa, 2013).

 

Csizmadia 2001.                      Ervin Csizmadia: Diskurzus és diktatúra. A magyar értelmiség vitái Nyugat-Európáról a késő Kádár-rendszerben (Budapest, Századvég, 2001).

 

Eörsi 2013.                              László Eörsi: „Megbombáztuk Kaposvárt” (Budapest, Napvilág – 1956-os Intézet, 2013).

Évkönyv XV.  2008.               Pál Germuska– János Rainer M. (eds.): Közelítések a kádárizmushoz. Évkönyv XV (Budapest, 1956-os Intézet, 2008).

 

Évkönyv XVI. 2009.               János Tischler (ed.): Kádárizmus – mélyfúrások. Évkönyv XVI. (Budapest, 1956-os Intézet, 2009).

 

Évkönyv XVII. 2010.              Gyula Kozák (ed.): Kádárizmus – átereszek. Évkönyv XVII. (Budapest, 1956-os Intézet, 2010).

 

Évkönyv XVIII. 2012. János Rainer M. (ed.): Búvópatakok – a feltárás. Évkönyv XVIII. (Budapest, OSZK – 1956-os Intézet Alapítvány, 2012).

 

Évkönyv XIX. 2013.               János Rainer M. (ed.): Búvópatakok – széttekintés. Évkönyv XIX. (Budapest, OSZK – 1956-os Intézet Alapítvány, 2013).

 

Évkönyv XX. 2014.                János Rainer M. (ed.): Búvópatakok – mélyfúrások. Évkönyv XX. (Budapest, OSZK – 1956-os Intézet Alapítvány, 2014).

 

Évkönyv XXIV 2020.             János Rainer M. (ed.): Hetvenes évek Magyarországon. Évkönyv XXIV. 2019 (Budapest, Jaffa – 1956-os Intézet Alapítvány, 2020 under press).

 

Fitzpatrick 1999.                      Fitzpatrick, Sheila: Everyday Stalinism. Ordinary Life in Extraordinary Times. Soviet Russia in the 1930s (New York, Oxford University Press, 1999).

 

Fitzpatrick 2000.                      Fitzpatrick, Sheila (ed.): Stalinism. New Directions (London, Routledge, 2000).

 

Földes 2018.                            György Földes: Ívek és töréspontok. Gazdaság, politika, ideológia 1945 után. Tanulmányok (Budapest, Napvilág, 2018).

 

Garton Ash 2009.                    Garton Ash, Timothy: 1989! The New York Review of Books: 5 November  (2009); and Velvet Rovolutions: The Prospects The New York Review of Books: 3 December (2009).

 

Gyáni 2000.                             Gábor Gyáni: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése (Budapest, Napvilág 2000).

 

Horváth 2006.                         Sándor Horváth: A mindennapi szocializmus és a jelenkortörténet. nézőpontok a szocialista korszak kutatásához Századvég: 2 (2006).

 

Horváth 2017.                         Sándor Horváth: Feljelentés. Egy ügynök mindennapjai (Budapest, Libri 2017).

 

Kalmár 2014.                           Melinda Kalmár: Történelmi galaxisok vonzásában. Magyarország és a szovjetrendszer, 1945-1990 (Budapest, Osiris, 2014).

 

Branczik – Keller 2011.           Márta Branczik – Márkus Keller: Korszerű lakás 1960. Az óbudai kísérlet (Budapest, BTM – 1956-os Intézet, 2011).

                       

Keller 2017.                             Márkus Keller: Szocialista lakhatás? A lakáskérdés az 1950-es években Magyarországon (Budapest, L’Harmattan – OSZK, 2017).

 

Keller 2020.                             Márkus Keller: Család és közösség a tömeges lakásépítésben. A szocialista lakhatás útkeresése 1956 után. In Évkönyv XXIV. (Budapest, Jaffa-1956-os Intézet Alapítvány,2020 under press).

 

Kiss 2005.                               László Kiss (ed.): Nómenklatúra Magyarországon 1957-1989 (Budapest, ELTE Társadalomtudományi Kar, 2005).

 

Kornai 1993.                           János Kornai: A szocialista rendszer. Kritikai politikai gazdaságtan (Budapest, HVG, 1993).

 

Kotkin 1997.                           Kotkin, Stephen: Magnetic Mountain (University of California Press, 1997).

 

Kovács É. 2008.                      Éva Kovács (ed.): Tükörszilánkok. Kádár-korszakok a személyes emlékezetben (Budapest, MTA Szociológiai Kutatóintézet – 1956-os Intézet, 2008).

 

Körösényi 1998.                      András Körösényi: A magyar politikai rendszer (Budapest, Osiris, 1998).

 

Kőrösi – Molnár 2000.            Zsuzsanna Kőrösi– Adrienne Molnár: Titokkal a lelkemben éltem. Az ötvenhatos elítéltek gyermekeinek sorsa (Budapest, 1956-os Intézet, 2000).

 

Kristóf 2014.                           Luca Kristóf: De mi történt azután? Magszakítottság és folytonosság a magyar elitben 1988 és 2009 között Politikatudományi Szemle: 1 (2014) 7-26.

 

Krylova 2014.                         Krylova, Anna: Soviet Modernity: Stephen Kotkin and the Bolshevik Predicament Contemporary European History: 23, 2 (2014) 167–192.

 

Le communisme et les élites 2006.      Le communisme et les élites en Europe centrale (Paris, Presses Universitaires de France, 2006).

 

Lengyel 2007.                          György Lengyel: A magyar gazdasági elit társaadalmi összetétele a huszadik század végén (Budapest, Akadémiai, 2007).

 

Lipset – Bence 1994.               Lipset, Seymour Martin – György Bence: Előrelátás és meglepetés Századvég: 1 (Spring 1994) 23-56.

 

Lowenthal 1983.                      Lowenthal, Richard: Beyond Totalitarianism? In Howe, Irving (ed.), 1984 Revisited. Totalitarianism in Our Century (New York, Harper & Row, 1983) 209–267.

 

Maier 2009.                             Maier, Charles S.: What Have We Learned since 1989? Contemporary European History: Vol. 18, Part 3 (August 2009) 253–269.

 

Majtényi 2012.                        György Majtényi: Vezércsel. Kádár János mindennapjai (Budapest, Libri, 2012).

 

Majtényi 2019.            György Majtényi: Az elveszített forradalom. Az 1989-es magyarországi rendszerváltás emlékezete, kontextusa és értelmezései Múltunk: 3 (2019).

 

Mark et al. 2019.                     Mark, James – Iacob, Bogdan – C. Ruprecht, Tobias – Spaskovska, Ljubica: 1989. A Global History of Eastern Europe (Cambridge, Cambridge University Press, 2019).

 

Mitrovits 2012.                        Miklós Mitrovits: Megjegyzések a Kádár-korszak értelmezéséhez és vitás kérdéseihez. Múltunk: 1-2 (2012) 215-224.

 

Putnam 1976.                          Putnam, Robert D.: The Comparative Study of Political Elites (Prentice Hall, 1976).

 

Rainer 2011.                            János Rainer M.: Bevezetés a kádárizmusba (Budapest, 1956-os Intézet – L’Harmattan, 2011).

 

Rainer 2013.                            János Rainer M.: A Kádár-korszak kutatása – közelmúlt és közeljövő Korunk: 10 (2013) 3-13.

 

Rainer 2016.                            János Rainer M.: 1956 és a szocializmus. Élet és Irodalom: 21 October (2016) 3-4.

 

Rainer 2018.                            János Rainer M.: A szocializmus újratervezése. Magyar kísérlet az ötvenes évekből, In Keller Márkus – Tabajdi Gábor (eds.): Újratervezések. Magyarország a jelenkorban Évkönyv XXXIII. (Budapest, Országos Széchényi Könyvtár – 1956-os Intézet Alapítvány, 2018) 13-47.

 

Rainer 2019.                            János Rainer M.: A Kádár-korszak – megközelítések és értelmezések, In: L., Balogh Béni (ed.) Fejezetek a magyar közigazgatás történetéből 1945-1990 (Budapest, Magyarország : Magyar Kormánytisztviselői Kar; Magyar Nemzeti Levéltár, 2019) 55-63.

 

Rainer 2020.                            János Rainer M.: A termelési viszonyoktól a polgári nyilvánosságig. Az újratervezés (kritikai) fordulata a „szocializmus” negyedik évtizedében, In Évkönyv XXIV. (Budapest, Jaffa-1956-os Intézet Alapítvány, 2020 under press).

 

Savage – Williams 2008.         Mika Savage, Karel Williams (eds.): Remembering Elites (Oxford, Blackwell Publishing, 2008).

 

Somlai 2009.                           Katalin Somlai: Ösztöndíjjal Nyugatra a hatvanas években: Az Országos Ösztöndíj Tanács felállítása, In Évkönyv XVI. (Budapest, 1956-os Intézet, 2009), 273-314.

                                   

Somlai 2010.                           Katalin Somlai: „Kiutazása érdekünkben áll”: A Nyugatra utazó ösztöndíjasok és a hírszerzés kapcsolatai a Kádár-korszakban, In Évkönyv XVII. (Budapest, 1956-os Intézet, 2010) 241-263.

 

Somlai 2016.                           Katalin Somlai: Go West! A nyugati ösztöndíj-politika diskurzusai az 1960-1970-es évek Magyarországán, In: Bíró, Csilla; Visy, Beatrix (eds.): Hatalmi diskurzusok – A hatalom reprezentációi a tudományokban és a művészetekben (Budapest, Gondolat, 2016) 251-260.

 

Somlai 2018.                           Katalin Somlai: Újratervezgetés több lépcsőben: A Nyugattal való tudományos és gazdasági kapcsolatok bővítésének elvi és intézményi háttere a Kádár-korszakban, In Keller, Márkus – Tabajdi, Gábor (eds.): Újratervezések. Magyarország a jelenkorban Évkönyv XXXIII. (Budapest, Országos Széchényi Könyvtár – 1956-os Intézet Alapítvány, 2018) 48-88.

 

Somlai 2020.                           Katalin Somlai: Akadémia Főrezidentúra, In Évkönyv XXIV. (Budapest, Jaffa-1956-os Intézet Alapítvány, 2020 under press).

 

Szalai 2001.                             Erzsébet Szalai: Gazdasági elit és társadalom. A magyarországi újkapitalizmus (Budapest, Aula, 2001).

 

Szegő 2014.                             Iván Miklós Szegő: Jobbról balra - vagy mégsem?: Csikós-Nagy Béla (1915-2005), az átmenet örök opportunistája, In Évkönyv XX. (Budapest, 1956-os Intézet-OSZK, 2014) 198-246.

 

Szegő 2016.                             Iván Miklós Szegő: Akik kiszabadultak Sztálin vasmarkából: Az egységes finn és jugoszláv elitek 1948-ban, In: Fábián, Máté; Romsics, Ignác (eds.): RMJ60. Tanulmányok a hatvanéves Rainer M. János tiszteletére (Eger, Magyarország : EKE Líceum Kiadó, 2017) 151-175.

 

Szegő 2018.                             Iván Miklós Szegő: Gazdasági ingadozás és elitváltozás. Finnország és Magyarország 1945–1990 (PhD Thesis, Eger, 2018).

 

Szelényi 1996.                         Iván Szelényi: A posztkommunista társadalom szerkezetének változásai Magyar Tudomány: 4 (1996) 385-402.

 

Szőnyei 2012.                          Szőnyei Tamás: Titkos írás. Állambiztonsági szolgálat és irodalmi élet (Budapest, Noran, 2012).

 

Tabajdi 2013.                          Gábor Tabajdi: Kiegyezés Kádárral. „Szövetségi politika”1956-1963 (Budapest, Jaffa, 2013).

                       

Tabajdi 2019.                          Gábor Tabajdi: Bomlasztás. Kádár János és a III/III (Budapest, Jaffa, 2019).

 

The Palgrave Handbook 2018. Best, Heinrich – Higley, John (eds.): The Palgrave Handbook of Political Elites (London, Palgrave-Macmillan, 2018).

 

Valuch 2015.                           Tibor Valuch: A jelenkori magyar társadalom (Budapest, Osiris, 2015).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Kádár-korszak és a rendszerváltás

Elit, értékrend és konfliktus

Kutatási terv

 

A társadalomtudományok érdeklődésének köréből a 20. század végére kikerült az elit. A kétezres évek első évtizedében vizsgálatuk azonban reneszánszát kezdte élni a társadalom- és történettudományok nemzetközi fórumain.[22]

A Kádár-korszakkal foglalkozó, nagyon különböző megközelítéssel megírt eddigi munkák többnyire a politikai csúcselitre koncentráltak. Más munkák általános statisztikai adatokra támaszkodva a társadalom egészére tekintve fogalmazták meg állításaikat. Kutatócsoportunk tudatosan mozdul el ettől, s fordul a politika csúcsai alatt elhelyezkedő gazdasági, pénzügyi, „szakpolitikai” vezetőkhöz vagy azokhoz az értelmiségiekhez, akik intézeteket, könyvkiadókat, tanszékeket vezettek. Ők ugyanis, bár többnyire kevéssé láthatóan, de mégis alapvetően befolyásolták a kádárizmust működési módját. Az ő gondolkodásukat, nézeteik rendszerét, habitusát és életútját elemezzük. Tézisünk szerint a „másodvonal” vizsgálatával nem csak a Kádár-korszak társadalom- és politikatörténetének  eddig árnyékban maradt folyamatai ismerhetők meg. A mélyen fekvő folytonosságok miatt e vizsgálatból társadalmunk mai jelenségei és problémái is jobban megérthetőek. A jelzett korszakból, annak befolyásos elitjéből olyan habitusok, problémamegoldási mechanizmusok öröklődtek tovább, melyek máig meghatározzák viselkedésünket.

 

1. Háttér, nemzetközi előzmények, megoldandó problémák. Melyek voltak a saját előzmények a projektben? 1989-91-ben felbomlottak a kelet-európai szovjet típusú rendszerek, majd maga a Szovjetunió is. Az új (különféle) demokratikus piacgazdasági rendszerek létrejötte – vagyis a rendszerváltás folyamata – új perspektívába helyezte a szovjet típusú rendszer történetét. A történet lezárult, de a rendszer történetéről, értékeléséről folyó vita új jelentéseket kapott. A kommunista rendszernek az 1950-es évek elejétől különféle interpretációs keretei alakultak ki (modernizációs, totalitárius, revizionista, civilizációs, világrendszerer-elméleti paradigmák).[23] A rendszerváltás különféle megközelítései (tranzitológia, felzárkóztató/fejlesztő állam, világrendszer-elmélet stb.) ezekhez az elméletekhez kapcsolódtak. A totalitárius/tranzitológiai megközelítés ezek közül máig a legbefolyásosabb – bár a 2008-as válság óta számos kihívás érte.[24] Ez kutatásunk nemzetközi kerete. E kereten belül pedig a szovjet típusú rendszer posztsztálini változatainak és a demokratikus átmeneteknek társadalomtörténeti szemléletű kutatása határozza meg programunkat.

A posztsztálini időszak magyar történéseiről, vagyis a Kádár-korszakról illetve az arra következő rendszerváltásról tekintélyes mennyiségű, szerteágazó irodalom áll rendelkezésre.[25] Különösen az utóbbit különféle kutatási programok vizsgálták, elemezték előzményeiket, lefolyásukat, utó- és hatástörténetüket – jóllehet a történettudományi megközelítések száma nem túlságosan jelentős. Ami elméleti kiindulópontunkat illeti, a poszttotalitárius értelmezési keretben vizsgáljuk tárgyunkat.[26] Nem tekintünk a Kádár-korszakra specifikus magyar modellként, hiszen a szovjet tömb más országaiban is hasonló, posztsztálinista folyamatok zajlottak le. Legfeljebb a gazdasági reform és annak itteni dinamikája tekinthető magyar jellegzetességnek.  A rendszer alapstruktúrái nem változtak meg.[27] A magyar posztsztálinizmus további jellegzetességei a korábbihoz képest kétségtelenül megváltozott az uralmi stílus; a relativizmuson alapuló jellegzetes világérzékelés; az ennek nyomán állandó összehasonlítási kényszerben (nyugat-kelet, kelet-kelet, Horthy-kor, Rákosi-korszak) gondolkodó társadalmi közérzület; az ezeket összeabroncsozó, informalitáson alapuló interakció. Ami a rendszerváltást illeti, a politikai átalakulásra összpontosító tranzitológiai megközelítés helyett a hosszabb távú átalakulások kulcsmozzanatát látjuk benne. A nyugati polgári demokratikus politikai- és jogrendszerben egy kelet-európai félperifériás gazdaság és egy ennek megfelelő társadalmi és mentális rendszer alakult ki. Utóbbi visszahatott az 1989 utáni nyugatias politikai intézményekre és más struktúrákra.

Mindkét vizsgált történelmi jelenség megítélése ellentmondásos – és változó természetű. Az 1956-tól a rendszerváltásig tartó időszak emlékezete lassan kihűlő, a rendszerváltás megítélése ezzel szemben nemcsak sokszínű, de egymással szembenálló identitások alapja, amelyben még az árnyalatoknak is jelentőségük van. A Kádár-korról és a rendszerváltásról szóló elbeszélések meghatározzák ezeket a kollektív emlékezeti folyamatokat.[28] Kulturális emlékezetüket sok tekintetben az egykori csúcs alatti elit elbeszélései formálják. Ezek prizmájában jelenik meg a korszak a közoktatásban és a történeti megismerés megannyi formájában, fórumain stb. Az emlék kihűlése és a szélsőséges megosztottság egyaránt a leegyszerűsítéseknek kedvez. Utólag kreált fekete-fehér helyzetek és szereplők uralják ezeket az elbeszéléseket. Nem kérkedünk azzal, hogy vizsgálataink ezt a helyzetet radikálisan megváltoztatják – de szeretnénk hozzájárulni a közelmúltról szóló, reális, értékalapú diskurzushoz.

A kutatócsoport az egykori 1956-os Intézet kutatógárdájából verbuválódott. Célunk, hogy 2019-ben kényszerűen abbahagyott közös munkánkat a jelen keretek között, ha csak részlegesen is, de folytassuk. Programunkból ezúttal hiányzik magának a forradalomnak a története, nem mintha úgy éreznénk, hogy nincsen már elmondandó 1956-ról. Kiindulópontként nagyon is jelen van gondolkodásunkban: 1956 tapasztalata sok tekintetben formálta azokat a jelenségeket, amelyeket most (tovább) vizsgálnánk: a Kádár-korszak és a rendszerváltás történetét. Közvetlen előzményként tizenöt év, az egykori intézet négy projektje szolgál. Először is a 2005-ben indult A másik Magyarország – kritikai-ellenzéki mozgalmak és csoportok Magyarországon a Kádár-korszakban című program.[29]  Másodszor a 2008-2011 között folyó Kádárizmus című projekt, amelyben nemzetközi összehasonlításban vettük szemügyre a Sztálin utáni kelet-európai rendszereket, bennük a magyar változattal.[30] Harmadszor a Búvópatakok című kutatásra építünk, amelynek keretében 2012-15-ben a két világháború közötti magyar jobboldali-konzervatív és szélsőjobboldali gondolkodás és képviselőinek sorsát vizsgáltuk 1945-1989 között, kitekintéssel Kelet-Európára és 1989-en túlra.[31] Végül 2019-ben az 1970-es évek történéseit vizsgáltuk, amelynek eredményei megjelenés előtt állnak.[32]

2. Hipotézis, kulcskérdések, a projekt célkitűzései. Kutatásunk a Kádár-korszak és a rendszerváltás történetét a pozicionális csúcselit alatti réteg perspektívájából vizsgálja, akik nem tartoztak a korszak vezető politikai elitjéhez. Ebben a „top alatti rétegben” azonban felfogásunk szerint nem csupán a Pareto, Putnam és mások által leírt pozicionális elit tartozik, akik fontos szervezeteket irányítanak vagy meghatározó befolyásuk van ezek működésére. Szívesebben használjuk vizsgálatainkban a pozicionális, reputációs és decizionális elit fogalmait. Lengyel György javaslata szerint ide soroljuk mindazokat, akiknek módjukban áll személyes döntésükkel és véleményükkel befolyásolni a társadalmi újratermelési folyamatokat.[33] Felhasználjuk a hazai elitkutatások immár több nemzedékének eredményeit, így a Huszár Tibor, majd Kovács I. Gábor által vezetett csoportok munkáit és szeretnénk együttműködni az ELTE TáTK Összehasonlító Történeti Szociológiai Tanszékével, ahol a kutatások máig folynak.

Kutatásunk alapja egyrészt a vizsgált csoport tagjai által aktív éveikben létrehozott szövegek együttese. Másrészt a velük utóbb, gyakran több alkalommal készített életút-interjúk. Ez utóbbiak azokat a változó időben készült történeteket rögzítik, amelyekben az elit tagjai megfogalmazták saját Kádár-korszak- illetve rendszerváltás-történetüket. Létrehozták az az emlékezeti rendet, amely máig meghatározza a két periódus kommunikatív és – mindinkább – kulturális emlékezetét. A csoportot különleges jelentőséggel ruházza fel még egy tényező. Jelentős mértékben, bár nem kizárólag, belőlük verbuválódott a rendszerváltás időszakának elitje. Egykorú történetük és emlékező stratégiáik tehát a kontinuitás és megszakítottság szempontjából is fontos.

A kutatás valamennyi résztémája középpontjában három fő kérdés áll. Az első az életszínvonal emelését, vagyis az egyéni és társadalmi fogyasztást középpontba helyező kádári társadalom- és gazdaságpolitika illetve a rendszer szocialista önképe közötti feszültség. A második az ebből adódó társadalmi, politikai, generációs, érdekcsoport stb. konfliktusok jelentkezése. Az értékfeszültség és a konfliktusok különféle egykorú diskurzusokban jelennek meg. A harmadik kérdés, hogy a különféle későbbi életút-elbeszéléseikben az egykorú diskurzusok résztvevői milyen elbeszélő stratégiákban mondják el ezek történetét. Hasonlóképpen, a rendszerváltás diskurzusai szocializmus, modernizáció, felzárkózás stb. problémáit a változás fogalmi keretébe ágyazták, várakozási horizontokat jelenítettek meg. Egyidejűleg meg kellett fogalmazniuk a folytonosság és a szakítás területeit, dimenzióit. A későbbi elbeszélésekben pedig az ebből keletkező feszültséget kellett megfelelő elbeszélő stratégiával feloldani.

A Kádár-korszak és a rendszerváltás feszültségeit, konfliktusait illetve ezek utólagos narratív stratégiáit természetesen nem általában vizsgálnánk. A kutatócsoport résztvevői ezt az általános vizsgálati keretet résztémák elemzésében alkalmazzák. Ezek a következők:

2. 1.  A szocializmus „újratervezése” Magyarországon a kezdetektől a rendszerváltásig. (Rainer M. János) Ez a részkutatás 2018-ban indult, egyes részei már megjelentek illetve megjelenés előtt állnak.[34] Az újratervezést marxi ideáltípus és a szovjet (sztálini) típusú rendszer-archetípus viszonyrendszerében folyó intellektuális tevékenységnek tekinti. A vizsgálat alanyai ebből adódóan a „hivatásos újratervezők”-től (például az Országos Tervhivatal elemzői, közgazdászai, illetve szövegeik a politikai döntéshozatal/-előkészítés határáig) a különféle értelmiségiekig terjed. Az eddig elkészült részek az 1953 utáni évek, 1956, a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek szocializmusképeit vizsgálták. Jelen kutatás keretében a történet eleje (az előzmények és az 1945 utáni diskurzus), a hatvanas évek marxista és népi intelligenciájának „újratervezései”, a hetvenes évekbeli kádárista értelmiségiek szocializmusvíziója, valamint a gorbacsovi reformok ihlette szocializmustervek kerülnének sorra. Része a vizsgálatnak az újratervezésre való visszatekintés, vagyis az egykorú szereplők utólagos elbeszélései. Különös tekintettel arra, hogy miképpen emlékeztek vissza a szocializmussal kapcsolatos gondolkodásukra, illetve ahogyan a rendszerváltás hatására ezek a képzetek megváltoztak (ha egyáltalán).

A kutatás záró mozzanata a Magyar ’68: diákmozgalom az ELTE-n 1969-ben című mikrotörténeti tanulmány. Ez vizsgálná egykorú írott források interjúk alapján, hogy mi történt 1968-69-ben az ELTE BtK-n. A különböző szubkultúrák irányában tájékozódó diákok összefogva leszavazták a KISZ hivatalos jelöltjeit és az adott intézményi kereteket kihasználva egyfajta „diákparlamentet” hoztak létre.

2. 2. A csúcs alatti gazdasági elit dinamizmusa – az elitcserélődés vizsgálata. (Szegő Iván Miklós) Ez a részkutatás is komoly előzményekre támaszkodik – a szerző doktori disszertációjában a magyar és a finn elit változásait hasonlította össze a 20. század második felében.[35] A mostani kutatás a vizsgált csoport eredetét, karrierjének alakulását elsősorban a gazdasági vezetők körében vizsgálná. A kutatás egyik súlypontja a csoport és a gazdasági reformok viszonya. Ezzel kapcsolatban arra keres választ, hogyan alakult a szubelit tapasztalata, a politikai csúcselit és a csúcs alatti csoportok viszonya, illetve a csoportokon belüli konfliktusok a gazdasági reformok teljes periódusában és a rendszerváltás idején. A kutatásnak része a hasonló szlovén, román, bolgár szubelitek vizsgálata, vagyis a magyar szubelit a keleti blokk más szubelitjeivel összehasonlítva.

2. 3. A technokrácia Nyugat- és Keletképe, a tudományos és kulturális transzfer (Somlai Katalin) A részkutatás előzménye a szerző befejezés előtt álló doktori disszertációja, amely a nyugati ösztöndíjak szabályozására alakult intézményrendszerrel és a nyugati ösztöndíjasokkal foglalkozik az ötvenes évek végétől a nyolcvanas évekig A készülő műből már több résztanulmány megjelent, melyek az ösztöndíjrendszerrel, a párt ösztöndíj-politikájával illetve az állambiztonság és az ösztöndíjasok hatvanas és nyolcvanas évek közötti kapcsolatát tárgyalták.[36] Erre építve itt a Kádár-korszak modernizációs törekvéseiben kitüntetett szerepet játszó, sok esetben a nomenklatúra részévé vált technokrata elit[37] kelet- illetve nyugatképét vizsgálná. Az egykorú diskurzusok fő forrásai az útibeszámolók, esetenként újságcikkek, szakmai tervezetek. A kutatás második szakaszában arra is kiterjed, levéltári források, életrajzok, valamint már meglevő illetve a kutatás során készítendő néhány életútinterjú segítségével, hogy a külföldi továbbképzés-, tapasztalatcsere mennyiben járult hozzá a szakemberek tudományos előrelépéséhez, a tudományos elitbe kerüléshez. Végezetül a kutatás arra keresi a választ, hogy a technokraták külföldi tapasztalataikat, valamint az azokból következő szakmai terveiket hogyan közvetítették a párt- és állami szervek felé. Milyen stratégiákat (például a modernizációra való hivatkozásokat), milyen ideológiai „szűrőket” alkalmaztak ennek során. Néhány eset mikrotörténeti feldolgozása példázhatja a szakértők és pártpolitikusok közötti játszmákat és diskurzust.

2. 4. Lakhatás és lakáspolitika (Keller Márkus). A kutatás előzménye a szerző több könyve és tanulmánya, amely a lakhatás és a lakáspolitika problémáit vizsgálta 1945-től az ötvenes évek végéig.[38] A Kádár-korszak szocialista identitása és a folyamatos életszínvonal emelés kényszere közötti feszültség a lakhatás területén fokozottan jelentkezett. Legfőképpen azért, mert lakáskérdés azon társadalmi problémák egyike, melyre a baloldali gondolkodás a 19. század közepétől komplex, de világosan megfogalmazott választ dolgozott ki. Ez a kádári értelmiség által is ismert válasz folyamatosan tükröt tartott a korszak lakáspolitikájának. A kutatás a Kádár-kori lakáspolitika és a baloldali lakhatási ideálok közötti feszültséget veszi szemügyre. Ezt a feszültséget már a kortársak is észrevették és különböző formákban és szinteken meg is fogalmazták. Ezeknek a vitáknak és a lakáspolitikának a vizsgálata közelebb visz bennünket a kádári szocializmus emberképének, sikerének és végső soron kudarcának is a megértéséhez.

2. 5.  A csúcs alatti elit retrospektív értékszociológiai elemzése. (Kőrösi Zsuzsanna)  E részkutatás módszertani előzményét az 1956-os elítéltek gyermekeivel készített interjúk és más életútinterjúk elemzése jelenti.[39] Jelen pályázat keretében a reputációs elit azon tagjait vizsgálná, akikkel az 1981–85 között végzett vezetővizsgálat során[40] életútinterjúk készültek, illetve az azokat a kulturális elithez sorolható interjúalanyokat, akiket az OHA gyűjteményében találunk. Ezen narratívák elemzésével a részkutatás a vizsgált réteg egy csoportjának  mentalitásbeli, értékrendi jellemzőit és változásait elemzi. Így például azt, hogy a mintába bevontak milyen stratégiá(ka)t alakítottak ki/követtek az iskola- (jellemzően egyetem-) és a pálya-, illetve munkahelyválasztás(ok) során. Milyen dilemmákkal, konfliktusokkal találták szemben magukat politikai és/vagy személyes síkon; a családi, egyéni ambíciók ütköztek-e a „valósággal”? Miként élték meg hitüket, miként gyakorolták vallásukat az életút különböző szakaszaiban, milyen jövőképpel éltek, milyen önképet közvetítettek a pártállami időszak folyamán.

2. 6. A szovjet típusú rendszer rendszertartózkodó/rendszerkritikus/rendszerellenzéki elitje a Kádár-korszakban és a rendszerváltásban (Tabajdi Gábor) A kutatás előzményei a szerző kádári „szövetségi politikájával” kapcsolatos, illetve az állambiztonság szervezettörténetével és ellenségképével kapcsolatos kutatásai, könyvei.[41] Ezúttal a célcsoport a poszttotalitárius rendszerrel tartózkodóként, kritikusként és/vagy ellenzékiként meghatározható rétege a kutatás tárgya. Kérdés, hogy ők miként reflektáltak (a kilátástalannak tűnő) helyzetükre, informális társadalmi pozíciójukra és (formális) pozícióvesztésükre. Hasonlóképpen, egykorú világlátásuk, múlt- és jövőképük, nyelvük stb. mennyiben tér el a csúcs alatti kádárista elit hasonló diskurzusaitól. A rendszerváltás során számosan az új politikai vagy más elit tagjai lettek. Kérdés, miként emlékeztek Kádár-kori történetükre, illetve elbeszélő stratégiáik mennyiben különböznek a a posztsztálini rendszerrel bizonyos fokig aktívan azonosuló másik csoportétól.

3. Az alkalmazott kísérleti/kutatási módszer; a kivitelezéshez szükséges feltételek megléte. Az egykorú diskurzusokat és tevékenységeket hagyományos történetírói módszerekkel – elsősorban sajtó- és levéltári kutatással vizsgáljuk. Az utólagos elbeszéléseket elsősorban a narratív stratégiákat feltáró elemzésnek vetjük alá. Az egykorú források elsősorban levéltári fondok, ezen belül az egyes részkutatások más és más forráscsoportokat használnak. A legfontosabbak az Országos Tervhivatal (2.1, 2.2., 2.3.) egyes gazdasági szakminisztériumok (2.2., 2.3., 2.4.) esetleg egyes helyi közigazgatási intézmények szakigazgatási szervei (2. d.). MSZMP vezetői iratokat minden kutatásban használunk, elsősorban a személyi anyagokat, nómenklatúrákat, kinevezéseket, személyi és fegyelmi ügyeket stb. Fontos forrás a sajtó (elsősorban 2.1., 2.2., 2.4., 2.6.) és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött iratok (elsősorban 2.3. és 2.6.). Elemésükben az elmúlt két évtized jelentős irodalmából a módszertani szempontból kidolgozott művek megközelítése a mérvadó.[42]

A kutatás elsődleges forrásbázisaként ugyanakkor valamennyi részkutatás használja az egykori 1956-os Intézet Oral History Archívumának életútinterjúit. A több mint 1100 interjú, valamint a gyűjtemény egyéb részei a kutatás idején hozzáférhetőek lesznek mind a VERITAS Történetkutató Intézetben, mind – remélhetőleg – az Országos Széchényi Könyvtárban. A digitalizált visszaemlékezésszövegek és hanganyagok egy biztonsági másolata az 1956-os Intézet Alapítvány Digitális Oral History Archívumában (DOHA) a kutatás számára rendelkezésre áll. A tervben vázolt problémák vizsgálatához azonban szükséges egyéb interjúk (így például az ELTE Levéltárában őrzött 1968-69-ről szólók, 3.a.), naplók, publikált és kéziratos visszaemlékezések, levelezések, naplók és más személyes dokumentumok használata, amelyeket a kutatás résztvevő korábbi munkáik során használtak, sőt részben készítettek. Az 1956-os Intézet Oral History Archívumának különösen két utolsó interjúprogramja, a Másik Magyarország különféle ellenzéki személyiségeivel készített célzott oral history interjúk (2005-2008, kb. 50 interjú), illetve a Búvópatakok program keretében készült életút-interjúk (2013-15, kb. 30 interjú) jelentős forráscsoportok. Még inkább elmondható ez az OHA legkorábbi interjúegyütteséről, az 1980-as évek elején felvett mintegy 200 interjúról, amely akkori gazdasági vezetőkkel készült. A kvalitatív tartalomelemzés hagyományos társadalomtörténeti és szociológiai módszertana mellett tervezzük a rendelkezésünkre álló digitalizált interjúk és folyóiratok automatizált szöveg- és tartalomelemzését is, legalábbis kísérleti jelleggel. Ez a történettudományi elemzésekben még viszonylag ritkán alkalmazott módszer, hozzásegíthet eddig még nem észlelt összefüggések felismeréséhez.

4. Valószínűsített eredmények. A kutatás jelentősége a társadalmi önismeret szempontjából merül fel. Mind a Kádár-korszak, mind a rendszerváltás megítélése ellentmondásos – és változó természetű. Szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar közönség differenciáltan közelíthessen a Kádár-korszak és a rendszerváltás periódusához. Olyan elbeszéléseket hoznánk létre, amelyek főszereplői konkrét személyek, akik közvetlenül nem döntöttek országos ügyekben. De megszólalásuk, lett légyen az hangos vagy halk, hallgatásuk vagy más állásfoglalásuk fontos jelzés volt a társadalom szélesebb csoportjai számára is.

A 2.1., 2.2., és 2.3. kutatási irányok alapján a pályázati időszakon belül egy-egy önálló monográfia jelenne meg. A kutatócsoport tagjai évente konferencián vagy workshopon mutatnák be, majd tanulmányban összegeznék kutatásuk eredményeit, ezek – a kutatásba bevont további külső kutatók írásaival együtt – az 1956-os Intézet 2021., 2022., 2023. évi Évkönyveiben jelennének meg. Ugyancsak az Évkönyvben jelenhetne meg a kutatás záró tanulmánykötete a pályázati időszak végén. A feldolgozott életútinterjúk anyagaiból továbbfejlesztenénk a https://www.visszaemlekezesek.hu/ weboldalt, amely az 1956-os Intézet Alapítvány kezelésében áll. Más forrásokat, tematikus válogatásokat az 1956osintezet.hu nevű, a pályázati időszak kezdetéig üzembe helyezendő weboldalon helyeznénk el, amelyen – siker esetén a projektről folyamatosan beszámoló menüpontot helyeznénk el. Ide, honlaphoz tartozó YouTube-csatornára kerülhetnének a rendezvényekről készült videofelvételek. Az egyéb megjelenésekről, konferencia és más szereplésekről az 1956-os Intézet Alapítvány FB oldala is folyamatosan tájékoztatást adna. Eredményeink megjelenítésében kihasználjuk a résztvevők felsőoktatási lehetőségeit az ELTE TátK Összehasonlító Társadalomtörténeti Tanszékén, továbbá az Eszterházy Károly Egyetem Történelemtudományi Intézetében és Történelemtudományi Doktori Iskolájában. A kutatás hozadéka nyomban megjelenhet mester- és doktori képzésben szereplő kurzusokban, szakdolgozók és doktori hallgatók pedig akár részkutatásokba is bekapcsolódhatnak műhely- illetve kutatói szeminárium keretében.

A kutatás záróévében a kutatócsoport tagjai egy tematikus panel keretében egy jelentősebb nemzetközi kutatói közösség, az ASEEES vagy a BASEES éves konferenciáján is bemutatják eredményeiket, hogy azokat a nemzetközi diszkurzusba bevezessék.

5. Kutatási infrastruktúra (eszközök, személyi állomány stb.). Az egyéni kutatásoknak ezen túlmenő infrastrukturális igénye megítélésünk szerint nincsen. A kutatócsoport megbeszélései, workshopjai a tagok munkahelyén többnyire megoldhatók. A csoport tagjai jól ismerik egymást, évek, sőt többen évtizedek óta együtt dolgoztak és dolgoznak. Túlzás nélkül állítható, hogy az 1956-s Intézet Oral History Archívumát ők ismerik a legjobban, hiszen valamennyien dolgoztak benne. Kőrösi Zsuzsanna és Somlai Katalin az 1956-os Intézeten belül is az Archívumban tevékenykedtek, részt vettek annak felépítésében, rendszerezésében, a hozzá kapcsolódó adatbázisok kiépítésében. A kutatás többi résztvevője, hazai és nemzetközi publikációk sokaságán keresztül bizonyította a jártasságát a korszak kutatásában.

 

Hivatkozások

 

Gleason (1993)                                    Gleason, Abbot: Totalitarianism. The Inner History of the Cold War. New York – Oxford, 1993, Oxford University Press.                     

 

Arnason (2008)                       Arnason, Johann P.: Kommunizmus és modernitás. In Niedermüller Péter et al. (szerk): Sokféle modernitás. Budapest, L’Harmattan – Nyitott Könyvműhely, 2008. 94-120.

 

Assmann (1999 [1992])                       Assmann, Jan: A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. Budapest, 1999, Atlantisz.

 

Az ügynök arcai (2014)           Horváth Sándor: Az ügynök arcai. Mindennapi kollaboráció és ügynökkérdés. Budapest, 2014, Libri.

 

Bartha (2003)                          Bartha Eszter: A sztálinizmus a régi és az új historiográfiában: a jelenség meghatározásának elméleti és módszertani problémái. In Krausz Tamás (szerk.): A sztálinizmus hétköznapjai. Bp. Nemzeti Tankönyvkiadó, 2003, 15-39.

 

Bartha (2010)                          Bartha Eszter: Átmenet, átalakulás vagy „posztszocializmus”? In: Krausz Tamás – Mitrovits Miklós – Zahorán Csaba (szerk.): Rendszerváltás és történelem. Tanulmányok a kelet-európai átalakulásról. Budapest, 2010, L’Harmattan – ELTE BTK Kelet-Európa Története Tanszék, 23–45.

 

Bartha (2013)                          Bartha Eszter: Történetírás és ideológia: vita a totalitarizmusról. Múltunk, 2013. 3.sz.

 

Bozóki (2019)                         Bozóki András: Gördülő rendszerváltás – az értelmiség politikai szerepe Magyarországon (1977-1994). Budapest, 2019, L’Harmattan.

 

Búvópatakok – a jobboldal és az állambiztonság (2013)         Ungváry Krisztián (szerk.): Búvópatakok. A jobboldal és az állambiztonság 1945-1989. Budapest, 2013, Jaffa.

 

Csizmadia (2001)                    Csizmadia Ervin: Diskurzus és diktatúra. A magyar értelmiség vitái Nyugat-Európáról a késő Kádár-rendszerben. Budapest, 2001, Századvég.

 

Eörsi (2013)                             Eörsi László: „Megbombáztuk Kaposvárt”. Budapest, 2013, Napvilág – 1956-os Intézet.

 

Évkönyv XV.  (2008)              Germuska Pál–Rainer M. János (szerk.): Közelítések a kádárizmushoz. Évkönyv XV. Budapest, 2008, 1956-os Intézet.

 

Évkönyv XVI. (2009)              Tischler János (szerk.): Kádárizmus – mélyfúrások. Évkönyv XVI. Budapest, 2009, 1956-os Intézet.

 

Évkönyv XVII. (2010) Kozák Gyula (szerk.): Kádárizmus – átereszek. Évkönyv XVII. Budapest, 2010, 1956-os Intézet.

 

Évkönyv XVIII. (2012)           Rainer M. János (szerk.): Búvópatakok – a feltárás. Évkönyv XVIII. Budapest, 2012, OSZK – 1956-os Intézet Alapítvány.

 

Évkönyv XIX. (2013)              Rainer M. János (szerk.): Búvópatakok – széttekintés. Évkönyv XIX. Budapest, 2013, OSZK – 1956-os Intézet Alapítvány.

 

Évkönyv XX. (2014)               Rainer M. János (szerk.): Búvópatakok – mélyfúrások. Évkönyv XX. Budapest, 2014, OSZK – 1956-os Intézet Alapítvány.

 

Évkönyv XXIV (2020)            Rainer M. János (szerk.): Hetvenes évek Magyarországon. Évkönyv XXIV. 2019. Budapest, 2020, Jaffa – 1956-os Intézet Alapítvány (megjelenés előtt).

 

Fitzpatrick (1999)                    Fitzpatrick, Sheila: Everyday Stalinism. Ordinary Life in Extraordinary Times. Soviet Russia in the 1930s. New York, Oxford University Press, 1999.

 

Fitzpatrick (2000)                    Fitzpatrick, Sheila (ed.): Stalinism. New Directions. London, Routledge, 2000.

 

Földes (2018)                          Földes György: Ívek és töréspontok. Gazdaság, politika, ideológia 1945 után. Tanulmányok. Budapest, Napvilág, 2018.

 

Garton Ash (2009)                   Garton Ash, Timothy: 1989! The New York Review of Books, November 5, 2009; Uő: Velvet Rovolutions: The Prospects, The New York Review of Books, December 3, 2009.

 

Gyáni (2000)                           Gyáni Gábor: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Budapest, 2000, Napvilág.

 

Horváth (2006)                        Horváth Sándor: A mindennapi szocializmus és a jelenkortörténet. Nézőpontok a szocialista korszak kutatásához. Századvég, Új folyam 40, 2006. 2. sz.

 

Horváth (2017)                        Horváth Sándor: Feljelentés. Egy ügynök mindennapjai. Budapest, 2017, Libri.

Kalmár (2014)             Kalmár Melinda: Történelmi galaxisok vonzásában. Magyarország és a szovjetrendszer, 1945-1990. Budapest, Osiris, 2014.

 

Branczik – Keller (2011)         Branczik Márta – Keller Márkus: Korszerű lakás 1960. Az óbudai kísérlet. Budapest, 2011, BTM – 1956-os Intézet.                   

 

Keller (2017)                           Keller Márkus: Szocialista lakhatás? A lakáskérdés az 1950-es években Magyarországon. Budapest, 2017, L’Harmattan – OSZK.

 

Keller (2020)                           Keller Márkus: Család és közösség a tömeges lakásépítésben. A szocialista lakhatás útkeresése 1956 után. In Évkönyv XXIV. (2020) (megjelenés előtt).

 

Kiss (2005)                              Kiss László (szerk.): Nómenklatúra Magyarországon 1957-1989. Budapest, ELTE Társadalomtudományi Kar, 2005.

 

Kornai (1993)                          Kornai János: A szocialista rendszer. Kritikai politikai gazdaságtan. Budapest, 1993, HVG.

 

Kotkin (1997)                          Kotkin, Stephen: Magnetic Mountain. University od California Press, 1997.

 

Kovács É. (2008)                     Kovács Éva (szerk.): Tükörszilánkok. Kádár-korszakok a személyes emlékezetben. Budapest, 2008, MTA Szociológiai Kutatóintézet – 1956-os Intézet.

 

Körösényi (1998)                    Körösényi András: A magyar politikai rendszer. Budapest, 1998, Osiris.

 

Kőrösi (2009) Kőrösi Zsuzsanna: Szabadabb világban életet teremteni. Emigrálás, otthonteremtés, beilleszkedés visszaemlékezések tükrében. In Tischler, János (szerk.): Kádárizmus: mélyfúrások. Évkönyv XVI. (2009), Budapest, 1956-os Intézet, 141-201.

 

Kőrösi (2012) Kőrösi Zsuzsanna: A keresztény középosztály élettörténeti emlékezete. In Rainer M. János (szerk.): Búvópatakok – A feltárás. Évkönyv XVIII. (2012) Budapest, Országos Széchényi Könyvtár–1956-os Intézet Alapítvány, 47–104.

 

Kőrösi – Molnár (2000)           Kőrösi Zsuzsanna–Molnár Adrienne: Titokkal a lelkemben éltem. Az ötvenhatos elítéltek gyermekeinek sorsa. Budapest, 1956-os Intézet, 2000.

 

Kristóf (2014)                          Kristóf Luca: De mi történt azután? Magszakítottság és folytonosság a magyar elitben 1988 és 2009 között. Politikatudományi Szemle 2014. 1. sz. 7-26.

 

Krylova (2014)                        Krylova, Anna: Soviet Modernity: Stephen Kotkin and the Bolshevik Predicament. Contemporary European History, 23, 2 (2014), pp. 167–192.

 

Lengyel (2007)                        Lengyel György: A magyar gazdasági elit társaadalmi összetétele a huszadik század végén. Budapest, 2007, Akadémiai.

 

Le communisme et les élites (2006)     Le communisme et les élites en Europe centrale. Paris, Presses Universitaires de France, 2006.

 

Lipset – Bence (1994) Lipset, Seymour Martin – Bence György: Előrelátás és meglepetés. Századvég, Új folyam, 1. évf. 1. sz. (1994 tavasz), 23-56.

 

Lowenthal (1983)                    Lowenthal, Richard: Beyond Totalitarianism? In Howe, Irving (ed.), 1984 Revisited. Totalitarianism in Our Century. New York, 1983, Harper & Row, 209–267.

 

Maier (2009)                            Maier, Charles S.: What Have We Learned since 1989? Contemporary European History Vol. 18, Part 3, August 2009, 253–269.

 

Majtényi (2012)                       Majtényi György: Vezércsel. Kádár János mindennapjai. Budapest, 2012, Libri.

 

Majtényi (2019)                       Majtényi György: Az elveszített forradalom. Az 1989-es magyarországi rendszerváltás emlékezete, kontextusa és értelmezései. Múltunk, 2019. 3. sz.

 

Mark et al. (2019)                    Mark, James – Iacob, Bogdan – C. Ruprecht, Tobias – Spaskovska, Ljubica: 1989. A Global History of Eastern Europe. Cambridge, 2019, Cambridge University Press.

 

Mitrovits (2012)                       Mitrovits Miklós: Megjegyzések a Kádár-korszak értelmezéséhez és vitás kérdéseihez. Múltunk, 2012. 1-2. sz. 215-224.

 

Putnam (1976)             Putnam, Robert D.: The Comparative Study of Political Elites. Prentice Hall, 1976.

 

Rainer (2011)                          Rainer M. János: Bevezetés a kádárizmusba. Budapest, 1956-os Intézet – L’Harmattan, 2011.

 

Rainer (2013)                          Rainer M. János: A Kádár-korszak kutatása – közelmúlt és közeljövő. Korunk, 2013. 10. sz. 3-13.

 

Rainer (2016)                          Rainer M. János: 1956 és a szocializmus. Élet és Irodalom, LX. évf. 42. sz. 2016. okt. 21. 3-4.

 

Rainer (2018)                          Rainer M. János: A szocializmus újratervezése. Magyar kísérlet az ötvenes évekből. In Keller Márkus – Tabajdi Gábor (szerk.): Újratervezések. Magyarország a jelenkorban. Budapest, 2018, Országos Széchényi Könyvtár – 1956-os Intézet Alapítvány (Évkönyv XXXIII. köt., 2018) 13-47.

 

Rainer (2019)                          Rainer M. János: A Kádár-korszak – megközelítések és értelmezések. In: L., Balogh Béni (szerk.) Fejezetek a magyar közigazgatás történetéből 1945-1990, Budapest, Magyarország : Magyar Kormánytisztviselői Kar; Magyar Nemzeti Levéltár, (2019) pp. 55-63.

 

Rainer (2020)                          Rainer M. János: A termelési viszonyoktól a polgári nyilvánosságig. Az újratervezés (kritikai) fordulata a „szocializmus” negyedik évtizedében. In  Évkönyv XXIV. (2020) (megjelenés előtt).

 

Somlai (2009)                          Somlai, Katalin: Ösztöndíjjal Nyugatra a hatvanas években: Az Országos Ösztöndíj Tanács felállítása. In Évkönyv XVI. (2009), 273-314. 

                       

Somlai (2010)                          Somlai, Katalin: „Kiutazása érdekünkben áll”: A Nyugatra utazó ösztöndíjasok és a hírszerzés kapcsolatai a Kádár-korszakban In Évkönyv XVII. (2010) 241-263.

 

Somlai (2016)                          Somlai, Katalin: Go West! A nyugati ösztöndíj-politika diskurzusai az 1960-1970-es évek Magyarországán. In: Bíró, Csilla; Visy, Beatrix (szerk.): Hatalmi diskurzusok – A hatalom reprezentációi a tudományokban és a művészetekben. Budapest, Gondolat, 2016, 251-260.

 

Somlai (2018)                          Somlai, Katalin: Újratervezgetés több lépcsőben: A Nyugattal való tudományos és gazdasági kapcsolatok bővítésének elvi és intézményi háttere a Kádár-korszakban. In Keller Márkus – Tabajdi Gábor (szerk.): Újratervezések. Magyarország a jelenkorban. Budapest, 2018, Országos Széchényi Könyvtár – 1956-os Intézet Alapítvány (Évkönyv XXXIII. köt., 2018) 48-88.

 

Somlai (2020)                          Somlai, Katalin: Akadémia Főrezidentúra. In Évkönyv XXIV. (2020) (megjelenés előtt).

 

Szalai (2001)                           Szalai Erzsébet: Gazdasági elit és társadalom. A magyarországi újkapitalizmus. Budapest, 2001, Aula.

 

Szegő (2014)                           Szegő, Iván Miklós: Jobbról balra - vagy mégsem?: Csikós-Nagy Béla (1915-2005), az átmenet örök opportunistája. In Évkönyv XX. (2014), 198-246.

 

Szegő (2016)                           Szegő, Iván Miklós: Akik kiszabadultak Sztálin vasmarkából: Az egységes finn és jugoszláv elitek 1948-ban. In: Fábián, Máté; Romsics, Ignác (szerk.): RMJ60. Tanulmányok a hatvanéves Rainer M. János tiszteletére. Eger, Magyarország : EKE Líceum Kiadó, (2017) 151-175.

 

Szegő (2018)                           Szegő Iván Miklós: Gazdasági ingadozás és elitváltozás. Finnország és Magyarország 1945–1990. Doktori (PhD) értekezés, Eger, 2018.

 

Szelényi (1996)                       Szelényi Iván: A posztkommunista társadalom szerkezetének változásai. Magyar Tudomány, 1996. 4. sz. 385-402.

 

Szőnyei (2012)                        Szőnyei Tamás: Titkos írás. Állambiztonsági szolgálat és irodalmi élet. Budapest, 2012, Noran.

 

Tabajdi (2013)             Tabajdi Gábor: Kiegyezés Kádárral. „Szövetségi politika”1956-1963. Budapest, Jaffa, 2013.

                       

Tabajdi (2019)             Tabajdi Gábor: Bomlasztás. Kádár János és a III/III. Budapest, Jaffa, 2019.

 

The Palgrave Handbook (2018)           Best, Heindrich – Higley, John (szerk.): The Palgrave Handbook of Political Elites. London, Macmillan, 2018.

 

Valuch (2015)                         Valuch Tibor: A jelenkori magyar társadalom. Budapest, 2015, Osiris.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Declaration of correspondence

 

As Principal Investigator of the proposal number 135399 entitled The Kádár era and the transition:

Elites, values and conflicts, I hereby declare that the contents of the English and Hungarian versions of this research plan are fully identical.

 

 

 

 

[1] See The Palgrave Handbook 2018, Savage – Williams 2008.

[2] See Gleason 1993, Lipset – Bence 1994, Kotkin 1997, Fitzpatrick 1999, Fitzpatrick 2000, Bartha 2003, Horváth 2006, Arnason 2008, Maier 2009, Rainer 2011, Bartha 2013, Krylova 2014 etc.

[3] About the assessments of the transitions Garton Ash 2009, Bartha 2010, Rainer 2011, Majtényi 2019, Mark et al. 2019.

[4] Among others Rainer 2011, Majtényi 2012, Mitrovits 2012, Rainer 2013, Kalmár 2014, Földes 2018, Rainer 2019 etc.

[5] The classical definition is Lowenthal 1983.

[6] We accept the „positive description” made by János Kornai, 1993.

[7] About memory processes see Assmann 1999 [1992], Gyáni 2000, and specifically ont he Kádár era  emlékezetéről Kovács É. 2008.

[8] The activity and the publications of the former 1956 Institute is available at http://rev.hu/.

[9] See more on the project at http://rev.hu/?q=hu/node/127, the results of the research are published in Évkönyv XV. 2008, Évkönyv XVI. 2009, Évkönyv XVII. 2009, Rainer 2011, Eörsi 2013.

[10]For more information on the project see http://rev.hu/ords/f?p=600:2:::::P2_PAGE_URI:projektek/buvopatakok_projekt, the final report is available at http://rev.hu/ords/f?p=600:2:::::P2_PAGE_URI:projektek/rainer_buvopatakok_jelentes, the results of the research are published in Évkönyv XVIII. 2012, Évkönyv XIX. 2013, Évkönyv XX. 2014, Búvópatakok – a jobboldal és az állambiztonság 2013.

[11] Évkönyv XXIV. 2020.

[12] See mostly the following works from the rich literature about the elites: Putnam 1976, The Palgrave Handbook 2018, Valuch 2015, 127-150, Körösényi 1998, 41-67, Lengyel 2007, Le communisme et les élites 2006, Kristóf 2014, Szelényi 1996, Szalai 2001. On the Hungarian elites see Csizmadia 2001 and also Bozóki 2019.

[13] Rainer 2016, 2018, 2020.

[14] Szegő 2018, about the Hungarian, Finnish and Yugoslav elites see also Szegő 2014, 2016.

[15] Chapters from the work Somlai 2009, 2010, 2016, 2018, 2020.

[16] Kiss 2005.

[17] Keller 2011, 2017, 2020.

[18] Kőrösi – Molnár 2000, Kőrösi 2009, 2012.

[19] Institutional system of the Hungarian economy, empirical research by the Institute for Economics of HAS.

[20] Tabajdi 2013, 2019.

[21] See among others Szőnyei 2012, Az ügynök arcai 2014, Horváth 2017, Tabajdi 2019 etc.

[22] Palgrave Handbook (2018), Savage – Williams (2008).

[23] Erről lásd Gleason (1993), Lipset – Bence (1994), Kotkin (1997), Fitzpatrick (1999), Fitzpatrick (2000), Bartha (2003), Horváth (2006), Arnason (2008), Maier (2009), Rainer (2011), Bartha (2013), Krylova (2014) stb.

[24] A rendszerváltások értelmezéséhez és historiográfiájához lásd Garton Ash (2009), Bartha (2010), Rainer (2011), Majtényi (2019), Mark et al. (2019)

[25] Áttekintésére lásd Rainer (2011), Majtényi (2012), Mitrovits (2012), Rainer (2013), Kalmár (2014), Földes (2018), Rainer (2019) stb.

[26] Klasszikus megfogalmazása Lowenthal (1983).

[27] Erről Kornai János „pozitív leírását” tartjuk mérvadónak, Kornai (1993).

[28] Az emlékezeti folyamatokról Assmann (1999 [1992]), Gyáni (2000), sajátlag a Kádár-korszak emlékezetéről Kovács É. (2008)

[29] Az egykori 1956-os Intézet tevékenységéről lásd http://rev.hu/hu, a Másik Magyarország ... projektről http://rev.hu/hu/node/60?q=hu/node/126.

[30] A projekt leírását lásd http://rev.hu/?q=hu/node/127, a keretében készült kiadványok Évkönyv XV. (2008), Évkönyv XVI. (2009), Évkönyv XVII. (2009), Rainer (2011), Eörsi (2013).

[31] A projekt leírását lásd http://rev.hu/ords/f?p=600:2:::::P2_PAGE_URI:projektek/buvopatakok_projekt, zárójelentését lásd http://rev.hu/ords/f?p=600:2:::::P2_PAGE_URI:projektek/rainer_buvopatakok_jelentes, a projekt keretében megjelent kiadványok Évkönyv XVIII. (2012), Évkönyv XIX. (2013), Évkönyv XX. (2014), Búvópatakok – a jobboldal és az állambiztonság (2013).

[32] Évkönyv XXIV (2020)

[33] Az elit szerteágazó irodalmából elsősorban a vizsgált történeti helyzetre vonatkozóan lásd Putnam (1976), The Palgrave Handbook (2018), Valuch (2015) 127-150., Körösényi (1998) 41-67., Lengyel (2007), Le communisme et les élites (2006), Kristóf (2014), Szelényi (1996), Szalai (2001). Az értelmiségre különösen lásd Csizmadia (2001) és legújabban Bozóki (2019).

[34] Rainer (2016, 2018, 2020).

[35] Szegő (2018), lásd még magyar, finn és jugoszláv elitekről Szegő (2014, 2016)

[36] A munka részleteit lásd Somlai (2009, 2010, 2016, 2018, 2020)

[37] Kiss (2005)

[38] Keller (2011, 2017, 2020)

[39] Kőrösi – Molnár (2000), Kőrösi (2009, 2012).

[40] Az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetében Gazdaságunk szervezeti rendszere címmel végzett empirikus kutatás.

[41] Tabajdi (2013, 2019)

[42] Mint például Szőnyei (2012), Az ügynök arcai (2014), Horváth (2017), Tabajdi (2019) stb.