Ugrás a tartalomra

A Kádár-korszak és a rendszerváltás

Elit, értékrend és konfliktus

 

A társadalomtudományok érdeklődésének köréből a 20. század végére kikerült az elit. A kétezres évek első évtizedében vizsgálatuk azonban reneszánszát kezdte élni a társadalom- és történettudományok nemzetközi fórumain.[1]

A Kádár-korszakkal foglalkozó, nagyon különböző megközelítéssel megírt eddigi munkák többnyire a politikai csúcselitre koncentráltak. Más munkák általános statisztikai adatokra támaszkodva a társadalom egészére tekintve fogalmazták meg állításaikat. Kutatócsoportunk tudatosan mozdul el ettől, s fordul a politika csúcsai alatt elhelyezkedő gazdasági, pénzügyi, „szakpolitikai” vezetőkhöz vagy azokhoz az értelmiségiekhez, akik intézeteket, könyvkiadókat, tanszékeket vezettek. Ők ugyanis, bár többnyire kevéssé láthatóan, de mégis alapvetően befolyásolták a kádárizmust működési módját. Az ő gondolkodásukat, nézeteik rendszerét, habitusát és életútját elemezzük. Tézisünk szerint a „másodvonal” vizsgálatával nem csak a Kádár-korszak társadalom- és politikatörténetének  eddig árnyékban maradt folyamatai ismerhetők meg. A mélyen fekvő folytonosságok miatt e vizsgálatból társadalmunk mai jelenségei és problémái is jobban megérthetőek. A jelzett korszakból, annak befolyásos elitjéből olyan habitusok, problémamegoldási mechanizmusok öröklődtek tovább, melyek máig meghatározzák viselkedésünket.

 

1. Háttér, nemzetközi előzmények, megoldandó problémák. Melyek voltak a saját előzmények a projektben? 1989-91-ben felbomlottak a kelet-európai szovjet típusú rendszerek, majd maga a Szovjetunió is. Az új (különféle) demokratikus piacgazdasági rendszerek létrejötte – vagyis a rendszerváltás folyamata – új perspektívába helyezte a szovjet típusú rendszer történetét. A történet lezárult, de a rendszer történetéről, értékeléséről folyó vita új jelentéseket kapott. A kommunista rendszernek az 1950-es évek elejétől különféle interpretációs keretei alakultak ki (modernizációs, totalitárius, revizionista, civilizációs, világrendszerer-elméleti paradigmák).[2] A rendszerváltás különféle megközelítései (tranzitológia, felzárkóztató/fejlesztő állam, világrendszer-elmélet stb.) ezekhez az elméletekhez kapcsolódtak. A totalitárius/tranzitológiai megközelítés ezek közül máig a legbefolyásosabb – bár a 2008-as válság óta számos kihívás érte.[3] Ez kutatásunk nemzetközi kerete. E kereten belül pedig a szovjet típusú rendszer posztsztálini változatainak és a demokratikus átmeneteknek társadalomtörténeti szemléletű kutatása határozza meg programunkat.

A posztsztálini időszak magyar történéseiről, vagyis a Kádár-korszakról illetve az arra következő rendszerváltásról tekintélyes mennyiségű, szerteágazó irodalom áll rendelkezésre.[4] Különösen az utóbbit különféle kutatási programok vizsgálták, elemezték előzményeiket, lefolyásukat, utó- és hatástörténetüket – jóllehet a történettudományi megközelítések száma nem túlságosan jelentős. Ami elméleti kiindulópontunkat illeti, a poszttotalitárius értelmezési keretben vizsgáljuk tárgyunkat.[5] Nem tekintünk a Kádár-korszakra specifikus magyar modellként, hiszen a szovjet tömb más országaiban is hasonló, posztsztálinista folyamatok zajlottak le. Legfeljebb a gazdasági reform és annak itteni dinamikája tekinthető magyar jellegzetességnek.  A rendszer alapstruktúrái nem változtak meg.[6] A magyar posztsztálinizmus további jellegzetességei a korábbihoz képest kétségtelenül megváltozott az uralmi stílus; a relativizmuson alapuló jellegzetes világérzékelés; az ennek nyomán állandó összehasonlítási kényszerben (nyugat-kelet, kelet-kelet, Horthy-kor, Rákosi-korszak) gondolkodó társadalmi közérzület; az ezeket összeabroncsozó, informalitáson alapuló interakció. Ami a rendszerváltást illeti, a politikai átalakulásra összpontosító tranzitológiai megközelítés helyett a hosszabb távú átalakulások kulcsmozzanatát látjuk benne. A nyugati polgári demokratikus politikai- és jogrendszerben egy kelet-európai félperifériás gazdaság és egy ennek megfelelő társadalmi és mentális rendszer alakult ki. Utóbbi visszahatott az 1989 utáni nyugatias politikai intézményekre és más struktúrákra.

Mindkét vizsgált történelmi jelenség megítélése ellentmondásos – és változó természetű. Az 1956-tól a rendszerváltásig tartó időszak emlékezete lassan kihűlő, a rendszerváltás megítélése ezzel szemben nemcsak sokszínű, de egymással szembenálló identitások alapja, amelyben még az árnyalatoknak is jelentőségük van. A Kádár-korról és a rendszerváltásról szóló elbeszélések meghatározzák ezeket a kollektív emlékezeti folyamatokat.[7] Kulturális emlékezetüket sok tekintetben az egykori csúcs alatti elit elbeszélései formálják. Ezek prizmájában jelenik meg a korszak a közoktatásban és a történeti megismerés megannyi formájában, fórumain stb. Az emlék kihűlése és a szélsőséges megosztottság egyaránt a leegyszerűsítéseknek kedvez. Utólag kreált fekete-fehér helyzetek és szereplők uralják ezeket az elbeszéléseket. Nem kérkedünk azzal, hogy vizsgálataink ezt a helyzetet radikálisan megváltoztatják – de szeretnénk hozzájárulni a közelmúltról szóló, reális, értékalapú diskurzushoz.

A kutatócsoport az egykori 1956-os Intézet kutatógárdájából verbuválódott. Célunk, hogy 2019-ben kényszerűen abbahagyott közös munkánkat a jelen keretek között, ha csak részlegesen is, de folytassuk. Programunkból ezúttal hiányzik magának a forradalomnak a története, nem mintha úgy éreznénk, hogy nincsen már elmondandó 1956-ról. Kiindulópontként nagyon is jelen van gondolkodásunkban: 1956 tapasztalata sok tekintetben formálta azokat a jelenségeket, amelyeket most (tovább) vizsgálnánk: a Kádár-korszak és a rendszerváltás történetét. Közvetlen előzményként tizenöt év, az egykori intézet négy projektje szolgál. Először is a 2005-ben indult A másik Magyarország – kritikai-ellenzéki mozgalmak és csoportok Magyarországon a Kádár-korszakban című program.[8]  Másodszor a 2008-2011 között folyó Kádárizmus című projekt, amelyben nemzetközi összehasonlításban vettük szemügyre a Sztálin utáni kelet-európai rendszereket, bennük a magyar változattal.[9] Harmadszor a Búvópatakok című kutatásra építünk, amelynek keretében 2012-15-ben a két világháború közötti magyar jobboldali-konzervatív és szélsőjobboldali gondolkodás és képviselőinek sorsát vizsgáltuk 1945-1989 között, kitekintéssel Kelet-Európára és 1989-en túlra.[10] Végül 2019-ben az 1970-es évek történéseit vizsgáltuk, amelynek eredményei megjelenés előtt állnak.[11]

2. Hipotézis, kulcskérdések, a projekt célkitűzései. Kutatásunk a Kádár-korszak és a rendszerváltás történetét a pozicionális csúcselit alatti réteg perspektívájából vizsgálja, akik nem tartoztak a korszak vezető politikai elitjéhez. Ebben a „top alatti rétegben” azonban felfogásunk szerint nem csupán a Pareto, Putnam és mások által leírt pozicionális elit tartozik, akik fontos szervezeteket irányítanak vagy meghatározó befolyásuk van ezek működésére. Szívesebben használjuk vizsgálatainkban a pozicionális, reputációs és decizionális elit fogalmait. Lengyel György javaslata szerint ide soroljuk mindazokat, akiknek módjukban áll személyes döntésükkel és véleményükkel befolyásolni a társadalmi újratermelési folyamatokat.[12] Felhasználjuk a hazai elitkutatások immár több nemzedékének eredményeit, így a Huszár Tibor, majd Kovács I. Gábor által vezetett csoportok munkáit és szeretnénk együttműködni az ELTE TáTK Összehasonlító Történeti Szociológiai Tanszékével, ahol a kutatások máig folynak.

Kutatásunk alapja egyrészt a vizsgált csoport tagjai által aktív éveikben létrehozott szövegek együttese. Másrészt a velük utóbb, gyakran több alkalommal készített életút-interjúk. Ez utóbbiak azokat a változó időben készült történeteket rögzítik, amelyekben az elit tagjai megfogalmazták saját Kádár-korszak- illetve rendszerváltás-történetüket. Létrehozták az az emlékezeti rendet, amely máig meghatározza a két periódus kommunikatív és – mindinkább – kulturális emlékezetét. A csoportot különleges jelentőséggel ruházza fel még egy tényező. Jelentős mértékben, bár nem kizárólag, belőlük verbuválódott a rendszerváltás időszakának elitje. Egykorú történetük és emlékező stratégiáik tehát a kontinuitás és megszakítottság szempontjából is fontos.

A kutatás valamennyi résztémája középpontjában három fő kérdés áll. Az első az életszínvonal emelését, vagyis az egyéni és társadalmi fogyasztást középpontba helyező kádári társadalom- és gazdaságpolitika illetve a rendszer szocialista önképe közötti feszültség. A második az ebből adódó társadalmi, politikai, generációs, érdekcsoport stb. konfliktusok jelentkezése. Az értékfeszültség és a konfliktusok különféle egykorú diskurzusokban jelennek meg. A harmadik kérdés, hogy a különféle későbbi életút-elbeszéléseikben az egykorú diskurzusok résztvevői milyen elbeszélő stratégiákban mondják el ezek történetét. Hasonlóképpen, a rendszerváltás diskurzusai szocializmus, modernizáció, felzárkózás stb. problémáit a változás fogalmi keretébe ágyazták, várakozási horizontokat jelenítettek meg. Egyidejűleg meg kellett fogalmazniuk a folytonosság és a szakítás területeit, dimenzióit. A későbbi elbeszélésekben pedig az ebből keletkező feszültséget kellett megfelelő elbeszélő stratégiával feloldani.

A Kádár-korszak és a rendszerváltás feszültségeit, konfliktusait illetve ezek utólagos narratív stratégiáit természetesen nem általában vizsgálnánk. A kutatócsoport résztvevői ezt az általános vizsgálati keretet résztémák elemzésében alkalmazzák. Ezek a következők:

2. 1.  A szocializmus „újratervezése” Magyarországon a kezdetektől a rendszerváltásig. (Rainer M. János) Ez a részkutatás 2018-ban indult, egyes részei már megjelentek illetve megjelenés előtt állnak.[13] Az újratervezést marxi ideáltípus és a szovjet (sztálini) típusú rendszer-archetípus viszonyrendszerében folyó intellektuális tevékenységnek tekinti. A vizsgálat alanyai ebből adódóan a „hivatásos újratervezők”-től (például az Országos Tervhivatal elemzői, közgazdászai, illetve szövegeik a politikai döntéshozatal/-előkészítés határáig) a különféle értelmiségiekig terjed. Az eddig elkészült részek az 1953 utáni évek, 1956, a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek szocializmusképeit vizsgálták. Jelen kutatás keretében a történet eleje (az előzmények és az 1945 utáni diskurzus), a hatvanas évek marxista és népi intelligenciájának „újratervezései”, a hetvenes évekbeli kádárista értelmiségiek szocializmusvíziója, valamint a gorbacsovi reformok ihlette szocializmustervek kerülnének sorra. Része a vizsgálatnak az újratervezésre való visszatekintés, vagyis az egykorú szereplők utólagos elbeszélései. Különös tekintettel arra, hogy miképpen emlékeztek vissza a szocializmussal kapcsolatos gondolkodásukra, illetve ahogyan a rendszerváltás hatására ezek a képzetek megváltoztak (ha egyáltalán).

A kutatás záró mozzanata a Magyar ’68: diákmozgalom az ELTE-n 1969-ben című mikrotörténeti tanulmány. Ez vizsgálná egykorú írott források interjúk alapján, hogy mi történt 1968-69-ben az ELTE BtK-n. A különböző szubkultúrák irányában tájékozódó diákok összefogva leszavazták a KISZ hivatalos jelöltjeit és az adott intézményi kereteket kihasználva egyfajta „diákparlamentet” hoztak létre.

2. 2. A csúcs alatti gazdasági elit dinamizmusa – az elitcserélődés vizsgálata. (Szegő Iván Miklós) Ez a részkutatás is komoly előzményekre támaszkodik – a szerző doktori disszertációjában a magyar és a finn elit változásait hasonlította össze a 20. század második felében.[14] A mostani kutatás a vizsgált csoport eredetét, karrierjének alakulását elsősorban a gazdasági vezetők körében vizsgálná. A kutatás egyik súlypontja a csoport és a gazdasági reformok viszonya. Ezzel kapcsolatban arra keres választ, hogyan alakult a szubelit tapasztalata, a politikai csúcselit és a csúcs alatti csoportok viszonya, illetve a csoportokon belüli konfliktusok a gazdasági reformok teljes periódusában és a rendszerváltás idején. A kutatásnak része a hasonló szlovén, román, bolgár szubelitek vizsgálata, vagyis a magyar szubelit a keleti blokk más szubelitjeivel összehasonlítva.

2. 3. A technokrácia Nyugat- és Keletképe, a tudományos és kulturális transzfer (Somlai Katalin) A részkutatás előzménye a szerző befejezés előtt álló doktori disszertációja, amely a nyugati ösztöndíjak szabályozására alakult intézményrendszerrel és a nyugati ösztöndíjasokkal foglalkozik az ötvenes évek végétől a nyolcvanas évekig A készülő műből már több résztanulmány megjelent, melyek az ösztöndíjrendszerrel, a párt ösztöndíj-politikájával illetve az állambiztonság és az ösztöndíjasok hatvanas és nyolcvanas évek közötti kapcsolatát tárgyalták.[15] Erre építve itt a Kádár-korszak modernizációs törekvéseiben kitüntetett szerepet játszó, sok esetben a nomenklatúra részévé vált technokrata elit[16] kelet- illetve nyugatképét vizsgálná. Az egykorú diskurzusok fő forrásai az útibeszámolók, esetenként újságcikkek, szakmai tervezetek. A kutatás második szakaszában arra is kiterjed, levéltári források, életrajzok, valamint már meglevő illetve a kutatás során készítendő néhány életútinterjú segítségével, hogy a külföldi továbbképzés-, tapasztalatcsere mennyiben járult hozzá a szakemberek tudományos előrelépéséhez, a tudományos elitbe kerüléshez. Végezetül a kutatás arra keresi a választ, hogy a technokraták külföldi tapasztalataikat, valamint az azokból következő szakmai terveiket hogyan közvetítették a párt- és állami szervek felé. Milyen stratégiákat (például a modernizációra való hivatkozásokat), milyen ideológiai „szűrőket” alkalmaztak ennek során. Néhány eset mikrotörténeti feldolgozása példázhatja a szakértők és pártpolitikusok közötti játszmákat és diskurzust.

2. 4. Lakhatás és lakáspolitika (Keller Márkus). A kutatás előzménye a szerző több könyve és tanulmánya, amely a lakhatás és a lakáspolitika problémáit vizsgálta 1945-től az ötvenes évek végéig.[17] A Kádár-korszak szocialista identitása és a folyamatos életszínvonal emelés kényszere közötti feszültség a lakhatás területén fokozottan jelentkezett. Legfőképpen azért, mert lakáskérdés azon társadalmi problémák egyike, melyre a baloldali gondolkodás a 19. század közepétől komplex, de világosan megfogalmazott választ dolgozott ki. Ez a kádári értelmiség által is ismert válasz folyamatosan tükröt tartott a korszak lakáspolitikájának. A kutatás a Kádár-kori lakáspolitika és a baloldali lakhatási ideálok közötti feszültséget veszi szemügyre. Ezt a feszültséget már a kortársak is észrevették és különböző formákban és szinteken meg is fogalmazták. Ezeknek a vitáknak és a lakáspolitikának a vizsgálata közelebb visz bennünket a kádári szocializmus emberképének, sikerének és végső soron kudarcának is a megértéséhez.

2. 5.  A csúcs alatti elit retrospektív értékszociológiai elemzése. (Kőrösi Zsuzsanna)  E részkutatás módszertani előzményét az 1956-os elítéltek gyermekeivel készített interjúk és más életútinterjúk elemzése jelenti.[18] Jelen pályázat keretében a reputációs elit azon tagjait vizsgálná, akikkel az 1981–85 között végzett vezetővizsgálat során[19] életútinterjúk készültek, illetve az azokat a kulturális elithez sorolható interjúalanyokat, akiket az OHA gyűjteményében találunk. Ezen narratívák elemzésével a részkutatás a vizsgált réteg egy csoportjának  mentalitásbeli, értékrendi jellemzőit és változásait elemzi. Így például azt, hogy a mintába bevontak milyen stratégiá(ka)t alakítottak ki/követtek az iskola- (jellemzően egyetem-) és a pálya-, illetve munkahelyválasztás(ok) során. Milyen dilemmákkal, konfliktusokkal találták szemben magukat politikai és/vagy személyes síkon; a családi, egyéni ambíciók ütköztek-e a „valósággal”? Miként élték meg hitüket, miként gyakorolták vallásukat az életút különböző szakaszaiban, milyen jövőképpel éltek, milyen önképet közvetítettek a pártállami időszak folyamán.

2. 6. A szovjet típusú rendszer rendszertartózkodó/rendszerkritikus/rendszerellenzéki elitje a Kádár-korszakban és a rendszerváltásban (Tabajdi Gábor) A kutatás előzményei a szerző kádári „szövetségi politikájával” kapcsolatos, illetve az állambiztonság szervezettörténetével és ellenségképével kapcsolatos kutatásai, könyvei.[20] Ezúttal a célcsoport a poszttotalitárius rendszerrel tartózkodóként, kritikusként és/vagy ellenzékiként meghatározható rétege a kutatás tárgya. Kérdés, hogy ők miként reflektáltak (a kilátástalannak tűnő) helyzetükre, informális társadalmi pozíciójukra és (formális) pozícióvesztésükre. Hasonlóképpen, egykorú világlátásuk, múlt- és jövőképük, nyelvük stb. mennyiben tér el a csúcs alatti kádárista elit hasonló diskurzusaitól. A rendszerváltás során számosan az új politikai vagy más elit tagjai lettek. Kérdés, miként emlékeztek Kádár-kori történetükre, illetve elbeszélő stratégiáik mennyiben különböznek a a posztsztálini rendszerrel bizonyos fokig aktívan azonosuló másik csoportétól.

3. Az alkalmazott kísérleti/kutatási módszer; a kivitelezéshez szükséges feltételek megléte. Az egykorú diskurzusokat és tevékenységeket hagyományos történetírói módszerekkel – elsősorban sajtó- és levéltári kutatással vizsgáljuk. Az utólagos elbeszéléseket elsősorban a narratív stratégiákat feltáró elemzésnek vetjük alá. Az egykorú források elsősorban levéltári fondok, ezen belül az egyes részkutatások más és más forráscsoportokat használnak. A legfontosabbak az Országos Tervhivatal (2.1, 2.2., 2.3.) egyes gazdasági szakminisztériumok (2.2., 2.3., 2.4.) esetleg egyes helyi közigazgatási intézmények szakigazgatási szervei (2. d.). MSZMP vezetői iratokat minden kutatásban használunk, elsősorban a személyi anyagokat, nómenklatúrákat, kinevezéseket, személyi és fegyelmi ügyeket stb. Fontos forrás a sajtó (elsősorban 2.1., 2.2., 2.4., 2.6.) és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött iratok (elsősorban 2.3. és 2.6.). Elemésükben az elmúlt két évtized jelentős irodalmából a módszertani szempontból kidolgozott művek megközelítése a mérvadó.[21]

A kutatás elsődleges forrásbázisaként ugyanakkor valamennyi részkutatás használja az egykori 1956-os Intézet Oral History Archívumának életútinterjúit. A több mint 1100 interjú, valamint a gyűjtemény egyéb részei a kutatás idején hozzáférhetőek lesznek mind a VERITAS Történetkutató Intézetben, mind – remélhetőleg – az Országos Széchényi Könyvtárban. A digitalizált visszaemlékezésszövegek és hanganyagok egy biztonsági másolata az 1956-os Intézet Alapítvány Digitális Oral History Archívumában (DOHA) a kutatás számára rendelkezésre áll. A tervben vázolt problémák vizsgálatához azonban szükséges egyéb interjúk (így például az ELTE Levéltárában őrzött 1968-69-ről szólók, 3.a.), naplók, publikált és kéziratos visszaemlékezések, levelezések, naplók és más személyes dokumentumok használata, amelyeket a kutatás résztvevő korábbi munkáik során használtak, sőt részben készítettek. Az 1956-os Intézet Oral History Archívumának különösen két utolsó interjúprogramja, a Másik Magyarország különféle ellenzéki személyiségeivel készített célzott oral history interjúk (2005-2008, kb. 50 interjú), illetve a Búvópatakok program keretében készült életút-interjúk (2013-15, kb. 30 interjú) jelentős forráscsoportok. Még inkább elmondható ez az OHA legkorábbi interjúegyütteséről, az 1980-as évek elején felvett mintegy 200 interjúról, amely akkori gazdasági vezetőkkel készült. A kvalitatív tartalomelemzés hagyományos társadalomtörténeti és szociológiai módszertana mellett tervezzük a rendelkezésünkre álló digitalizált interjúk és folyóiratok automatizált szöveg- és tartalomelemzését is, legalábbis kísérleti jelleggel. Ez a történettudományi elemzésekben még viszonylag ritkán alkalmazott módszer, hozzásegíthet eddig még nem észlelt összefüggések felismeréséhez.

3. Valószínűsített eredmények. A kutatás jelentősége a társadalmi önismeret szempontjából merül fel. Mind a Kádár-korszak, mind a rendszerváltás megítélése ellentmondásos – és változó természetű. Szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar közönség differenciáltan közelíthessen a Kádár-korszak és a rendszerváltás periódusához. Olyan elbeszéléseket hoznánk létre, amelyek főszereplői konkrét személyek, akik közvetlenül nem döntöttek országos ügyekben. De megszólalásuk, lett légyen az hangos vagy halk, hallgatásuk vagy más állásfoglalásuk fontos jelzés volt a társadalom szélesebb csoportjai számára is.

A 2.1., 2.2., és 2.3. kutatási irányok alapján a pályázati időszakon belül egy-egy önálló monográfia jelenne meg. A kutatócsoport tagjai évente konferencián vagy workshopon mutatnák be, majd tanulmányban összegeznék kutatásuk eredményeit, ezek – a kutatásba bevont további külső kutatók írásaival együtt – az 1956-os Intézet 2021., 2022., 2023. évi Évkönyveiben jelennének meg. Ugyancsak az Évkönyvben jelenhetne meg a kutatás záró tanulmánykötete a pályázati időszak végén. A feldolgozott életútinterjúk anyagaiból továbbfejlesztenénk a http://www.visszaemlekezesek.hu/ weboldalt, amely az 1956-os Intézet Alapítvány kezelésében áll. Más forrásokat, tematikus válogatásokat az 1956osintezet.hu nevű, a pályázati időszak kezdetéig üzembe helyezendő weboldalon helyeznénk el, amelyen – siker esetén a projektről folyamatosan beszámoló menüpontot helyeznénk el. Ide, honlaphoz tartozó YouTube-csatornára kerülhetnének a rendezvényekről készült videofelvételek. Az egyéb megjelenésekről, konferencia és más szereplésekről az 1956-os Intézet Alapítvány FB oldala is folyamatosan tájékoztatást adna. Eredményeink megjelenítésében kihasználjuk a résztvevők felsőoktatási lehetőségeit az ELTE TátK Összehasonlító Társadalomtörténeti Tanszékén, továbbá az Eszterházy Károly Egyetem Történelemtudományi Intézetében és Történelemtudományi Doktori Iskolájában. A kutatás hozadéka nyomban megjelenhet mester- és doktori képzésben szereplő kurzusokban, szakdolgozók és doktori hallgatók pedig akár részkutatásokba is bekapcsolódhatnak műhely- illetve kutatói szeminárium keretében.

A kutatás záróévében a kutatócsoport tagjai egy tematikus panel keretében egy jelentősebb nemzetközi kutatói közösség, az ASEEES vagy a BASEES éves konferenciáján is bemutatják eredményeiket, hogy azokat a nemzetközi diszkurzusba bevezessék.

4. Kutatási infrastruktúra (eszközök, személyi állomány stb.). Az egyéni kutatásoknak ezen túlmenő infrastrukturális igénye megítélésünk szerint nincsen. A kutatócsoport megbeszélései, workshopjai a tagok munkahelyén többnyire megoldhatók. A csoport tagjai jól ismerik egymást, évek, sőt többen évtizedek óta együtt dolgoztak és dolgoznak. Túlzás nélkül állítható, hogy az 1956-s Intézet Oral History Archívumát ők ismerik a legjobban, hiszen valamennyien dolgoztak benne. Kőrösi Zsuzsanna és Somlai Katalin az 1956-os Intézeten belül is az Archívumban tevékenykedtek, részt vettek annak felépítésében, rendszerezésében, a hozzá kapcsolódó adatbázisok kiépítésében. A kutatás többi résztvevője, hazai és nemzetközi publikációk sokaságán keresztül bizonyította a jártasságát a korszak kutatásában.

 

Hivatkozások

 

Gleason (1993)                                    Gleason, Abbot: Totalitarianism. The Inner History of the Cold War. New York – Oxford, 1993, Oxford University Press.                     

 

Arnason (2008)                       Arnason, Johann P.: Kommunizmus és modernitás. In Niedermüller Péter et al. (szerk): Sokféle modernitás. Budapest, L’Harmattan – Nyitott Könyvműhely, 2008. 94-120.

 

Assmann (1999 [1992])                       Assmann, Jan: A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. Budapest, 1999, Atlantisz.

 

Az ügynök arcai (2014)           Horváth Sándor: Az ügynök arcai. Mindennapi kollaboráció és ügynökkérdés. Budapest, 2014, Libri.

 

Bartha (2003)                          Bartha Eszter: A sztálinizmus a régi és az új historiográfiában: a jelenség meghatározásának elméleti és módszertani problémái. In Krausz Tamás (szerk.): A sztálinizmus hétköznapjai. Bp. Nemzeti Tankönyvkiadó, 2003, 15-39.

 

Bartha (2010)                          Bartha Eszter: Átmenet, átalakulás vagy „posztszocializmus”? In: Krausz Tamás – Mitrovits Miklós – Zahorán Csaba (szerk.): Rendszerváltás és történelem. Tanulmányok a kelet-európai átalakulásról. Budapest, 2010, L’Harmattan – ELTE BTK Kelet-Európa Története Tanszék, 23–45.

 

Bartha (2013)                          Bartha Eszter: Történetírás és ideológia: vita a totalitarizmusról. Múltunk, 2013. 3.sz.

 

Bozóki (2019)                         Bozóki András: Gördülő rendszerváltás – az értelmiség politikai szerepe Magyarországon (1977-1994). Budapest, 2019, L’Harmattan.

 

Búvópatakok – a jobboldal és az állambiztonság (2013)         Ungváry Krisztián (szerk.): Búvópatakok. A jobboldal és az állambiztonság 1945-1989. Budapest, 2013, Jaffa.

 

Csizmadia (2001)                    Csizmadia Ervin: Diskurzus és diktatúra. A magyar értelmiség vitái Nyugat-Európáról a késő Kádár-rendszerben. Budapest, 2001, Századvég.

 

Eörsi (2013)                             Eörsi László: „Megbombáztuk Kaposvárt”. Budapest, 2013, Napvilág – 1956-os Intézet.

 

Évkönyv XV.  (2008)              Germuska Pál–Rainer M. János (szerk.): Közelítések a kádárizmushoz. Évkönyv XV. Budapest, 2008, 1956-os Intézet.

 

Évkönyv XVI. (2009)              Tischler János (szerk.): Kádárizmus – mélyfúrások. Évkönyv XVI. Budapest, 2009, 1956-os Intézet.

 

Évkönyv XVII. (2010) Kozák Gyula (szerk.): Kádárizmus – átereszek. Évkönyv XVII. Budapest, 2010, 1956-os Intézet.

 

Évkönyv XVIII. (2012)           Rainer M. János (szerk.): Búvópatakok – a feltárás. Évkönyv XVIII. Budapest, 2012, OSZK – 1956-os Intézet Alapítvány.

 

Évkönyv XIX. (2013)              Rainer M. János (szerk.): Búvópatakok – széttekintés. Évkönyv XIX. Budapest, 2013, OSZK – 1956-os Intézet Alapítvány.

 

Évkönyv XX. (2014)               Rainer M. János (szerk.): Búvópatakok – mélyfúrások. Évkönyv XX. Budapest, 2014, OSZK – 1956-os Intézet Alapítvány.

 

Évkönyv XXIV (2020)            Rainer M. János (szerk.): Hetvenes évek Magyarországon. Évkönyv XXIV. 2019. Budapest, 2020, Jaffa – 1956-os Intézet Alapítvány (megjelenés előtt).

 

Fitzpatrick (1999)                    Fitzpatrick, Sheila: Everyday Stalinism. Ordinary Life in Extraordinary Times. Soviet Russia in the 1930s. New York, Oxford University Press, 1999.

 

Fitzpatrick (2000)                    Fitzpatrick, Sheila (ed.): Stalinism. New Directions. London, Routledge, 2000.

 

Földes (2018)                          Földes György: Ívek és töréspontok. Gazdaság, politika, ideológia 1945 után. Tanulmányok. Budapest, Napvilág, 2018.

 

Garton Ash (2009)                   Garton Ash, Timothy: 1989! The New York Review of Books, November 5, 2009; Uő: Velvet Rovolutions: The Prospects, The New York Review of Books, December 3, 2009.

 

Gyáni (2000)                           Gyáni Gábor: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Budapest, 2000, Napvilág.

 

Horváth (2006)                        Horváth Sándor: A mindennapi szocializmus és a jelenkortörténet. Nézőpontok a szocialista korszak kutatásához. Századvég, Új folyam 40, 2006. 2. sz.

 

Horváth (2017)                        Horváth Sándor: Feljelentés. Egy ügynök mindennapjai. Budapest, 2017, Libri.

Kalmár (2014)             Kalmár Melinda: Történelmi galaxisok vonzásában. Magyarország és a szovjetrendszer, 1945-1990. Budapest, Osiris, 2014.

 

Branczik – Keller (2011)         Branczik Márta – Keller Márkus: Korszerű lakás 1960. Az óbudai kísérlet. Budapest, 2011, BTM – 1956-os Intézet.                   

 

Keller (2017)                           Keller Márkus: Szocialista lakhatás? A lakáskérdés az 1950-es években Magyarországon. Budapest, 2017, L’Harmattan – OSZK.

 

Keller (2020)                           Keller Márkus: Család és közösség a tömeges lakásépítésben. A szocialista lakhatás útkeresése 1956 után. In Évkönyv XXIV. (2020) (megjelenés előtt).

 

Kiss (2005)                              Kiss László (szerk.): Nómenklatúra Magyarországon 1957-1989. Budapest, ELTE Társadalomtudományi Kar, 2005.

 

Kornai (1993)                          Kornai János: A szocialista rendszer. Kritikai politikai gazdaságtan. Budapest, 1993, HVG.

 

Kotkin (1997)                          Kotkin, Stephen: Magnetic Mountain. University od California Press, 1997.

 

Kovács É. (2008)                     Kovács Éva (szerk.): Tükörszilánkok. Kádár-korszakok a személyes emlékezetben. Budapest, 2008, MTA Szociológiai Kutatóintézet – 1956-os Intézet.

 

Körösényi (1998)                    Körösényi András: A magyar politikai rendszer. Budapest, 1998, Osiris.

 

Kőrösi (2009) Kőrösi Zsuzsanna: Szabadabb világban életet teremteni. Emigrálás, otthonteremtés, beilleszkedés visszaemlékezések tükrében. In Tischler, János (szerk.): Kádárizmus: mélyfúrások. Évkönyv XVI. (2009), Budapest, 1956-os Intézet, 141-201.

 

Kőrösi (2012) Kőrösi Zsuzsanna: A keresztény középosztály élettörténeti emlékezete. In Rainer M. János (szerk.): Búvópatakok – A feltárás. Évkönyv XVIII. (2012) Budapest, Országos Széchényi Könyvtár–1956-os Intézet Alapítvány, 47–104.

 

Kőrösi – Molnár (2000)           Kőrösi Zsuzsanna–Molnár Adrienne: Titokkal a lelkemben éltem. Az ötvenhatos elítéltek gyermekeinek sorsa. Budapest, 1956-os Intézet, 2000.

 

Kristóf (2014)                          Kristóf Luca: De mi történt azután? Magszakítottság és folytonosság a magyar elitben 1988 és 2009 között. Politikatudományi Szemle 2014. 1. sz. 7-26.

 

Krylova (2014)                        Krylova, Anna: Soviet Modernity: Stephen Kotkin and the Bolshevik Predicament. Contemporary European History, 23, 2 (2014), pp. 167–192.

 

Lengyel (2007)                        Lengyel György: A magyar gazdasági elit társaadalmi összetétele a huszadik század végén. Budapest, 2007, Akadémiai.

 

Le communisme et les élites (2006)     Le communisme et les élites en Europe centrale. Paris, Presses Universitaires de France, 2006.

 

Lipset – Bence (1994) Lipset, Seymour Martin – Bence György: Előrelátás és meglepetés. Századvég, Új folyam, 1. évf. 1. sz. (1994 tavasz), 23-56.

 

Lowenthal (1983)                    Lowenthal, Richard: Beyond Totalitarianism? In Howe, Irving (ed.), 1984 Revisited. Totalitarianism in Our Century. New York, 1983, Harper & Row, 209–267.

 

Maier (2009)                            Maier, Charles S.: What Have We Learned since 1989? Contemporary European History Vol. 18, Part 3, August 2009, 253–269.

 

Majtényi (2012)                       Majtényi György: Vezércsel. Kádár János mindennapjai. Budapest, 2012, Libri.

 

Majtényi (2019)                       Majtényi György: Az elveszített forradalom. Az 1989-es magyarországi rendszerváltás emlékezete, kontextusa és értelmezései. Múltunk, 2019. 3. sz.

 

Mark et al. (2019)                    Mark, James – Iacob, Bogdan – C. Ruprecht, Tobias – Spaskovska, Ljubica: 1989. A Global History of Eastern Europe. Cambridge, 2019, Cambridge University Press.

 

Mitrovits (2012)                       Mitrovits Miklós: Megjegyzések a Kádár-korszak értelmezéséhez és vitás kérdéseihez. Múltunk, 2012. 1-2. sz. 215-224.

 

Putnam (1976)             Putnam, Robert D.: The Comparative Study of Political Elites. Prentice Hall, 1976.

 

Rainer (2011)                          Rainer M. János: Bevezetés a kádárizmusba. Budapest, 1956-os Intézet – L’Harmattan, 2011.

 

Rainer (2013)                          Rainer M. János: A Kádár-korszak kutatása – közelmúlt és közeljövő. Korunk, 2013. 10. sz. 3-13.

 

Rainer (2016)                          Rainer M. János: 1956 és a szocializmus. Élet és Irodalom, LX. évf. 42. sz. 2016. okt. 21. 3-4.

 

Rainer (2018)                          Rainer M. János: A szocializmus újratervezése. Magyar kísérlet az ötvenes évekből. In Keller Márkus – Tabajdi Gábor (szerk.): Újratervezések. Magyarország a jelenkorban. Budapest, 2018, Országos Széchényi Könyvtár – 1956-os Intézet Alapítvány (Évkönyv XXXIII. köt., 2018) 13-47.

 

Rainer (2019)                          Rainer M. János: A Kádár-korszak – megközelítések és értelmezések. In: L., Balogh Béni (szerk.) Fejezetek a magyar közigazgatás történetéből 1945-1990, Budapest, Magyarország : Magyar Kormánytisztviselői Kar; Magyar Nemzeti Levéltár, (2019) pp. 55-63.

 

Rainer (2020)                          Rainer M. János: A termelési viszonyoktól a polgári nyilvánosságig. Az újratervezés (kritikai) fordulata a „szocializmus” negyedik évtizedében. In  Évkönyv XXIV. (2020) (megjelenés előtt).

 

Somlai (2009)                          Somlai, Katalin: Ösztöndíjjal Nyugatra a hatvanas években: Az Országos Ösztöndíj Tanács felállítása. In Évkönyv XVI. (2009), 273-314. 

                       

Somlai (2010)                          Somlai, Katalin: „Kiutazása érdekünkben áll”: A Nyugatra utazó ösztöndíjasok és a hírszerzés kapcsolatai a Kádár-korszakban In Évkönyv XVII. (2010) 241-263.

 

Somlai (2016)                          Somlai, Katalin: Go West! A nyugati ösztöndíj-politika diskurzusai az 1960-1970-es évek Magyarországán. In: Bíró, Csilla; Visy, Beatrix (szerk.): Hatalmi diskurzusok – A hatalom reprezentációi a tudományokban és a művészetekben. Budapest, Gondolat, 2016, 251-260.

 

Somlai (2018)                          Somlai, Katalin: Újratervezgetés több lépcsőben: A Nyugattal való tudományos és gazdasági kapcsolatok bővítésének elvi és intézményi háttere a Kádár-korszakban. In Keller Márkus – Tabajdi Gábor (szerk.): Újratervezések. Magyarország a jelenkorban. Budapest, 2018, Országos Széchényi Könyvtár – 1956-os Intézet Alapítvány (Évkönyv XXXIII. köt., 2018) 48-88.

 

Somlai (2020)                          Somlai, Katalin: Akadémia Főrezidentúra. In Évkönyv XXIV. (2020) (megjelenés előtt).

 

Szalai (2001)                           Szalai Erzsébet: Gazdasági elit és társadalom. A magyarországi újkapitalizmus. Budapest, 2001, Aula.

 

Szegő (2014)                           Szegő, Iván Miklós: Jobbról balra - vagy mégsem?: Csikós-Nagy Béla (1915-2005), az átmenet örök opportunistája. In Évkönyv XX. (2014), 198-246.

 

Szegő (2016)                           Szegő, Iván Miklós: Akik kiszabadultak Sztálin vasmarkából: Az egységes finn és jugoszláv elitek 1948-ban. In: Fábián, Máté; Romsics, Ignác (szerk.): RMJ60. Tanulmányok a hatvanéves Rainer M. János tiszteletére. Eger, Magyarország : EKE Líceum Kiadó, (2017) 151-175.

 

Szegő (2018)                           Szegő Iván Miklós: Gazdasági ingadozás és elitváltozás. Finnország és Magyarország 1945–1990. Doktori (PhD) értekezés, Eger, 2018.

 

Szelényi (1996)                       Szelényi Iván: A posztkommunista társadalom szerkezetének változásai. Magyar Tudomány, 1996. 4. sz. 385-402.

 

Szőnyei (2012)                        Szőnyei Tamás: Titkos írás. Állambiztonsági szolgálat és irodalmi élet. Budapest, 2012, Noran.

Tabajdi (2013)             Tabajdi Gábor: Kiegyezés Kádárral. „Szövetségi politika”1956-1963. Budapest, Jaffa, 2013.

                       

Tabajdi (2019)             Tabajdi Gábor: Bomlasztás. Kádár János és a III/III. Budapest, Jaffa, 2019.

 

The Palgrave Handbook (2018)           Best, Heindrich – Higley, John (szerk.): The Palgrave Handbook of Political Elites. London, Macmillan, 2018.

 

Valuch (2015)                         Valuch Tibor: A jelenkori magyar társadalom. Budapest, 2015, Osiris.

 

 

[1] Palgrave Handbook (2018), Savage – Williams (2008).

[2] Erről lásd Gleason (1993), Lipset – Bence (1994), Kotkin (1997), Fitzpatrick (1999), Fitzpatrick (2000), Bartha (2003), Horváth (2006), Arnason (2008), Maier (2009), Rainer (2011), Bartha (2013), Krylova (2014) stb.

[3] A rendszerváltások értelmezéséhez és historiográfiájához lásd Garton Ash (2009), Bartha (2010), Rainer (2011), Majtényi (2019), Mark et al. (2019)

[4] Áttekintésére lásd Rainer (2011), Majtényi (2012), Mitrovits (2012), Rainer (2013), Kalmár (2014), Földes (2018), Rainer (2019) stb.

[5] Klasszikus megfogalmazása Lowenthal (1983).

[6] Erről Kornai János „pozitív leírását” tartjuk mérvadónak, Kornai (1993).

[7] Az emlékezeti folyamatokról Assmann (1999 [1992]), Gyáni (2000), sajátlag a Kádár-korszak emlékezetéről Kovács É. (2008)

[8] Az egykori 1956-os Intézet tevékenységéről lásd http://rev.hu/hu, a Másik Magyarország ... projektről http://rev.hu/hu/node/60?q=hu/node/126.

[9] A projekt leírását lásd http://rev.hu/?q=hu/node/127, a keretében készült kiadványok Évkönyv XV. (2008), Évkönyv XVI. (2009), Évkönyv XVII. (2009), Rainer (2011), Eörsi (2013).

[10] A projekt leírását lásd http://rev.hu/ords/f?p=600:2:::::P2_PAGE_URI:projektek/buvopatakok_projekt, zárójelentését lásd http://rev.hu/ords/f?p=600:2:::::P2_PAGE_URI:projektek/rainer_buvopatakok_jelentes, a projekt keretében megjelent kiadványok Évkönyv XVIII. (2012), Évkönyv XIX. (2013), Évkönyv XX. (2014), Búvópatakok – a jobboldal és az állambiztonság (2013).

[11] Évkönyv XXIV (2020)

[12] Az elit szerteágazó irodalmából elsősorban a vizsgált történeti helyzetre vonatkozóan lásd Putnam (1976), The Palgrave Handbook (2018), Valuch (2015) 127-150., Körösényi (1998) 41-67., Lengyel (2007), Le communisme et les élites (2006), Kristóf (2014), Szelényi (1996), Szalai (2001). Az értelmiségre különösen lásd Csizmadia (2001) és legújabban Bozóki (2019).

[13] Rainer (2016, 2018, 2020).

[14] Szegő (2018), lásd még magyar, finn és jugoszláv elitekről Szegő (2014, 2016)

[15] A munka részleteit lásd Somlai (2009, 2010, 2016, 2018, 2020)

[16] Kiss (2005)

[17] Keller (2011, 2017, 2020)

[18] Kőrösi – Molnár (2000), Kőrösi (2009, 2012).

[19] Az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetében Gazdaságunk szervezeti rendszere címmel végzett empirikus kutatás.

[20] Tabajdi (2013, 2019)

[21] Mint például Szőnyei (2012), Az ügynök arcai (2014), Horváth (2017), Tabajdi (2019) stb.