Lakatos. 1956 októberében Budapesten, decemberben Tatabányán vett részt a fegyveres harcokban. 1958-ban 6 év szabadságvesztésre ítélték. 1959-es szabadulása után szerszámkészítő lakatos, illetve bányász volt. A hetvenes évektől ősrégészettel és szerszámkészítési technikákkal foglalkozik.
Katonatiszt. 1956. október 29-ig a dabasi forradalmi események résztvevője, majd a budapesti Tűzoltó utcai felkelőcsoport tagja.
Fizikus, villamosmérnök. A forradalom alatt a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanársegédeként a politikai ellenállás egyik kezdeményezője, szervezője. 1957-ben három év börtönbüntetésre ítélték. 1990 óta Debrecen polgármestere.
Közgazdász. 1949-től az Országos Tervhivatal munkatársa, 1964-1980 között az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, illetve államtitkár, 1980-1986 között pénzügyminiszter volt. Részt vett az 1968-as új gazdasági mechanizmus, 1987-es bankreform és az 1988-as adóreform előkészítésében. 1987-től a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási professzora volt.
Televíziós rendező, kínai tolmács, műfordító. Az 1956-os forradalom idején a művészeti gimnázium tanulójaként a Nagyvárad téren filmezte a forradalmi eseményeket, és részt vett a fegyveres ellenállásban. 1957-től néhány évig segédmunkás, majd a Magyar Televízió munkatársa, 1982-től rendező. 1969-1978 között a belgrádi televízió munkatársa.
Filmrendező. 1945-1949 között a Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója volt, párhuzamosan Gertler Viktor filmiskolájába, illetve a Színház- és Filmművészeti Főiskolára járt, itt kapta meg rendezői diplomáját 1949-ben. Ezt követően 1951-ig a moszkvai Filmművészeti Főiskola ösztöndíjasa volt. 1949-től rövidfilmeket, 1953-tól játékfilmeket rendez. 1952-től 1970-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, majd főigazgató-helyettese volt. 1970-ben Svédországban telepedett le, ahol a svéd Film- és Színházművészeti Főiskola tanára, 1988-tól rektora lett.
Építésvezető, katonatiszt. 1956-ban a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium katonai főosztályának vezetője, november 3-án Tökölön Maléter Pállal együtt letartóztatták, Ungvárra hurcolták. 1957 után részt vett a hadsereg újjászervezésében.
Politikus, agrárszakember, könyvelő. 1939-től a Nemzeti Parasztpárt tagja. 1954-től a Hazafias Népfront tagja, 1966-tól megyei titkára. 1950-1990 között a Borsod Megyei Tanács tagja. 1953-1958, majd 1971-1980 között a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei járások országgyűlési képviselője volt.
Költő, újságíró, szerkesztő. 1956-ban az orvossegédképző iskola hallgatója, a Központi Honvéd Kórház mentőseként sebesülteket mentett, novembertől részt vett a politikai ellenállásban. 1959-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
Politikus, szociológus. 1953. és 1955. között a Minisztertanács első elnökhelyettese, majd 1956. október 24-éig a Minisztertanács elnöke volt. 1956. október 24-én, miután aláírta a magyar kormány kérelmét a szovjet csapatok behívásáról, átadta a hatalmat Nagy Imrének.