Munkás, politikus. 1945-1950 között Debrecen polgármestere, majd a Belügyminisztérium igazgatási főosztályának helyettes vezetője. 1956-ban Debrecen tanácselnöke. 1958-1972 között a Budapesti Kézműipari Vállalat igazgatója.

Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész. Édesapját, Melocco Jánost 1951-ben kivégezték kémkedés vádjával. A piarista és az Eötvös Gimnáziumban tanult, majd 1955-ben felvették a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. Főiskolai hallgatóként részt vett az 1956. október 23-ai diákfelvonuláson. Megsebesült egy Kálvin téri lövöldözés szemtanújaként.

Újságíró, író, publicista, politikus. Újvidéken él. Egyetemi tanulmányait az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Karán végezte. Újságírói pályafutása során volt többek között turisztikai újságíró és bírósági tudósító is. A rendszerváltás idején belépett a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségébe. Rendszeresen kutat, előadásokat tart és publikál az 1944-1945-ös esztendőben Jugoszláviában folyt magyarmészárlás témakörében.

Könyvtáros, szerkesztő. A Szépirodalmi Kiadónál propagandista, majd szerkesztő. 1995-től a Kortárs Könyvkiadó igazgatója.

Munkás, programozó. 1956-ban a Práter utcai felkelőcsoport tagja, részt vett a november 4-e utáni fegyveres ellenállásban, illetve közreműködött az Angyal István vezetésével készült röplapok és az illegális Élünk előállításában, terjesztésében. A Tóth Ilona-per vádlottjaként nyolc év börtönbüntetésre ítélték.

Újságíró, író, reklámszakember. 1956-ban az Egyetemi Ifjúság és az Igazság lapok munkatársa. Londonba emigrált, majd Párizsban élt. Az emigráns Magyar Műhely munkatársa. 1994-ben hazatért, és az Algériai Külképviselet vezetője lett.

Jazz muzsikus, zeneszerző, tanár. A Liszt Ferenc Zeneakadémián szerzett diplomát. A Magyar Jazz Szövetség elnöke. Zenekarai, amelyekben játszott: Pomákáné, Nardis, Folk Stop Trio, Fúzió, Claudia Rath's band, Equinox.

Kommunista ifjúsági vezető, katonatiszt. 1956-ban a Budapesti Műszaki Egyetem katonai tanszékének parancsnokaként a budai diákság és a MEFESZ egyik vezetője volt. 1958-ban életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. 1963-as szabadulása után fordító volt. A TIB egyik alapítója.

Építész. Az organikus építészeti formanyelv megteremtője. 1981-től a Makona Tervező Kisszövetkezet vezetője. A Budapesti Műszaki Egyetem és az Iparművészeti Főiskola tanára.

Mezőgazdasági munkás, gazdálkodó Vejtiben. Édesapját, Magyar János (1934-1958), traktorost, aki 1956-ban sorkatona volt Esztergomban, Mecséri János és társai perében halálra ítélték, és kivégezték.