Jogász, közigazgatási és településfejlesztési szakember. A Magyar Közigazgatás-tudományi Intézetben Magyary Zoltán tanítványa, kollégája, majd a Pénzügyminisztérium, az Építésgazdasági és Szervezési Intézet, valamint a Nehézipari Minisztérium Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézet munkatársa.
Tetőfedő. 1956 októberében csatlakozott a Berzenczey utcai felkelőcsoporthoz, fegyveresen harcolt. 1957-ben első fokon 5 év szabadságvesztésre ítélték. 1960-ban szabadult. Visszavették korábbi munkahelyére, de 25 éven keresztül sok zaklatás és hátrányos megkülönböztetés érte.
Orvos. 1944-ben részt vett a MADISZ szervezésében. 1948-ban a Szegedi Orvostudományi Egyetemen kezdte tanulmányait, 1952-től Budapesten a honvéd kollégium diákjaként folytatta. 1954-től Békéscsabán, 1955-től Hódmezővásárhelyen katonaorvos, egészségügyi századparancsnok volt. A forradalom idején alakulatánál a katonai tanács elnökévé választották. 1957-ben hét év börtönbüntetésre ítélték. 1962-ben szabadult, majd Csongrád megyében körzeti orvosként dolgozott. A TIB, a Szabad Kezdeményezések Hálózata, illetve az SZDSZ alapító tagja.
Építész, politikus. 1969-től Győrött városfejlesztő szakember. 1986-1990 között az Észak-dunántúli Tervező Vállalat városrendezési szakosztályának vezetője. 1990-1994 között országgyűlési képviselő, 1990-1993 között környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter. Keresztes Sándor fia. Keresztes Sándor (1919). Jogász, politikus. 1944-ben részt vett a Demokrata Néppárt megalapításában. 1946-49 között tagja volt a párt végrehajtó bizottságának. 1947-48-ban országgyűlési képviselő, a frakció titkára. 1948 nyarán megfosztották mandátumától.
Újságíró, politológus. 1947-től a Szabad Nép újságírója, 1949-től külpolitikai szerkesztője volt. 1953-tól támogatta Nagy Imre politikáját. 1954 októberében egy MDP-taggyűlésen bírálta a lap szerkesztőit és a párt vezetését, ezért 1954 decemberében eltávolították az újságtól, és Szegedre helyezték, a Délmagyarország című laphoz. A forradalom alatt a Magyar Szabadság szerkesztője, az Október Huszonharmadika című illegális újság munkatársa volt. 1957-ben elhagyta az országot.
Gépészmérnök, feltaláló. 1956-ban részt vett az egyetemi mozgalmakban. A Műanyagipari Kutatóintézet munkatársa.
Karosszérialakatos. A családot sváb származása miatt 1946-ban Békásmegyerről Nyugat-Németországba, Billigheimbe telepítették. Kazi Gyula segédmunkásként a helyi téglagyárban, majd 1960-tól karosszérialakatosként az NSU Motorkerékpárgyárban, később az Audi Autógyárban dolgozott, 1964-től csoportvezető volt. A magyar állampolgárságot 2000-ben kapta vissza, azóta az év nagy részét Magyarországon tölti.
Mérnök, politikus. Az 1990-es országgyűlési választáson az MDF színeiben jutott be az Országgyűlésbe, a gazdasági bizottság tagja, majd alelnöke lett. 1993 szeptemberében átült a Fidesz frakciójába, de az 1994-es országgyűlési választáson mandátumot nem szerzett. Kinevezték a Hírközlési Főfelügyelet elnökhelyettesévé, majd 1998–2000 között közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, majd a Magyar Villamos Művek Rt. igazgatóságának elnöke, vezérigazgatója volt 2002-ig.
Költő, műfordító, újságíró. Az 1979-es Charta-aláírást követően félreállították. A demokratikus ellenzék névtelen aktivistája, a rendszerváltás idejétől egy négyéves önkormányzati feladatvállalástól eltekintve munkanélküli.
A kémiai tudományok doktora. 1972-től dolgozik az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetében. Jelenleg a Biomolekuláris Kémiai Intézet Neurokémiai Osztályának vezetője.