1966-tól a Magyar Televízióban dolgozott szerkesztőként, és önállóan is készített dokumentumfilmeket. 1970-ben elhagyta az országot. Először Olaszországba, majd Svédországba ment, később az Egyesült Államokban kapott politikai menedékjogot. A filmszakmával nem tudott kapcsolatot teremteni, később az amerikai Népszava szerkesztőségében talált munkát. 1977-ben visszatért Magyarországra. Kezdetben építőipari segédmunkás volt, majd a Társulás Filmstúdióban és a Filmtudományi Intézetben dolgozott.

Mérnök. 1956-ban a miskolci Dimávag főtechnológusa, a forradalom első napjaiban – az igazgató távollétében – a gyár vezetője, a forradalmi események támogatója. 1958-ban két év börtönbüntetésre ítélték.

Jogász, közigazgatási és területfejlesztési szakértő. 1979-től a Fővárosi Tanács munkatársa. 1988-90 között Budapest (utolsó) VB-titkára, 1990-92 között Budapest főjegyzője. 1996-98 között az Országos Területfejlesztési Központ főigazgatója. 2004-05-ben az Országos Területfejlesztési Hivatal elnöke. Több egyetem és főiskola oktatója.

Diplomata. 1941-től tagja volt az illegális Magyar Kommunista Pártnak. 1945 után a MADISZ alelnöke, a Szabad Nép munkatársa volt. 1949-ig a berni magyar követség első titkára, ezt követően a Külügyminisztérium munkatársa volt. 1956-tól pekingi magyar nagykövetségen dolgozott. 1959-1960-ban tanácsos volt a párizsi magyar UNESCO-képviseleten. 1960-1962 között Jakartában követ, majd Rómában nagykövet volt. Itthon kémkedéssel vádolták, ezért 1970-ben Olaszországba disszidált.

Rock-zenész, dobos. A hetvenes évek végén feleségével együtt Nyugat-Németországba, majd 1981-ben Ausztráliába disszidált. 1986-1987-ben, majd 1992-1996 között Magyarországon élt.

Szabó Lajos (1955–2010), gépkocsivezető, gondnok és Szabó Magda (1956), szabó, adatrögzítő. Édesapjukat, Szabó Lajos (1930-1959), segédmunkást, aki 1956-ban csatlakozott a Corvin közi csoporthoz, részt vett a november 4-e utáni ellenállás szervezésében, halálra ítélték, és kivégezték.

Tisztviselő. Főként vőlegénye, Bárány János (1930–1959), forradalom utáni tevékenységéről, valamint Nagy József és társai peréről – amelyben Bárány az ötödrendű vádlott volt – beszél.

Mérnök-közgazdász, politikus. Az 1956-os forradalom alatt a BME Forradalmi Diákbizottsága és a MEFESZ vezetőségi tagja volt. 1957 januárjában letartóztatták, két hónapi vizsgálati fogság után szabadult. 1957-1985 között állami vállalatoknál dolgozott, majd 1990-ig a Mérnök és Építőgépész Kisszövetkezet elnöke volt. 1988-ban belépett az MDF-be, a párt egyik vezető politikusa, 1990-1998 között országgyűlési képviselő volt. 1991 decembere és 1993 februárja között ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter, majd 1994-ig pénzügyminiszter volt. 1996-ban kilépett az MDF-ből.

Műszaki rajzoló, fordító, író. 1945-1948 között Párizsban, 1956-tól Stockholmban él. Svédországban mérnöki diplomát szerzett, tagja a Svéd Írószövetségnek.

Vállalkozó. 1971-ben végzett az ELTE TTK matematikus szakán. 1980-ig kutató matematikus egyebek között az MTA Matematikai Kutatóintézetben és a SZTAKI-ban. Ez utóbbiból ellenzéki tevékenysége miatt 1980-ban eltávolították. Szerepet játszott a szamizdatban írt Napló létrehozásában és működtetésében, a Charta tiltakozási akció szervezésében, később szamizdat-kiadványokat nyomtatott és terjesztett. A nyolcvanas évek végén egy ideig saját kiadója volt. A rendszerváltás után több könyvesboltot és vendéglőt indított.