Újságíró, rendőrtiszt. 1956-ban az Országos Rendőr-főkapitányság épületparancsnoka, a Belügyminisztérium forradalmi bizottságának tagja. November 29-én elbocsátották, ezt követően trafikos.

Filmrendező, operatőr. 1956-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatójaként tagja volt a forradalmi bizottságnak. November 4-e után felvételeket készített Budapest utcáin. Az 1960-70-es években nemzedéke egyéni látásmódú filmeseként meghatározó szerepet játszott a magyar filmművészet fellendülésében. A 80-as évektől több történelmi tárgyú dokumentumfilmet készített. 1993-tól hét éven át a Duna Televízió elnöke volt.

Gépíró, könyvelő. A II. világháborút követően, mint levente szovjet fogságba esett. 1946-ban szovjet katonai bíróság 10 év kényszermunkára és örökös száműzetésre ítélte. 1953-ban amnesztiával szabadult. A Keserű Ifjúság című önéletrajzi regényében számolt be élményeiről, ami miatt a magyar és a szovjet hatóságok részéről többszöri zaklatásnak volt kitéve a hetvenes években. Nagykanizsán él, 1983-tól leszázalékolt nyugdíjas.

Művészettörténész, rádiós újságíró. 1964-től a bécsi Universität, majd a párizsi Sorbonne hallgatója volt, 1969-től az ELTE Bölcsészettudományi Karán tanult. 1973-1978 között a Magyar PEN Club francia referense, majd a TIT Országos Központ Művészeti Szakosztályának tudományos munkatársa volt. 1978-tól a Magyar Rádió szerkesztő-műsorvezetője. 1980-1984 között a Gondolatjel főszerkesztője volt. Kutatási területe a klasszikus magyar avantgárd és a hatvanas, hetvenes évek új törekvései.

Műszaki ellenőr. 1956-ban szerzett építőipari technikusi bizonyítványt Debrecenben, emellett kitanulta a villanyszerelői szakmát. Az Agrober Vállalatnál dolgozott, ahol egy ideig KISZ-titkár volt. Az ötvenes-hatvanas években részt vett Debrecen jazz-életében. Az ötvenes évek végén a debreceni Csokonai Színházban dolgozott világosítóként.

Asztalos, író, képzőművészeti szakíró, könyvtáros, a francia ellenállási mozgalom harcosa. 1956-ban a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár munkatársa.

Gyógypedagógus. Regéczy-Nagy László lánya. Regéczy-Nagy László (1925). Katonatiszt, gépkocsivezető. 1948-tól az angol követségen gépkocsivezető, 1949-től az angol követ sofőrje. 1956. november-decemberben összekötő szerepet játszott Bibó István, Göncz Árpád és az angol követség között, jelentős szerepe volt Nagy Imre 1955-56-os írásainak Nyugatra juttatásában. 1957 nyarán letartóztatták, 1958-ban a Bibó István és társai ellen indított perben 15 év szabadságvesztésre ítélték. 1963-ban szabadult. Segédmunkásként, majd fordítóként dolgozott.

Üzemmérnök, illegális kommunista. Emigráns Bécsben és a Szovjetunióban, 1946-os hazatérése után Budapesten textilgyári igazgató, a Könnyűipari Minisztérium főosztályvezetője, majd kutató közgazdász.

Fodrász. 1956-ban a Tűzoltó utcai felkelőcsoport tagja. A forradalom bukása után elhagyta az országot, majd hazatért. Tizenkét év börtönbüntetésre ítélték. A székesfehérvári POFOSZ vezetője.

Építész, építészettörténész. 1919-től egyetemi oktató, 1945-1967 között a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető tanára, majd 1986-ig a Városépítési Tervezőiroda osztályvezetője.