Mus, Wlodzimierz
Lengyel tábornok. 1956-ban a lengyel Belbiztonsági Hadtest parancsnokaként a magyar események lengyel összefüggéseit követte nyomon. 1964–1967 között Lengyelország budapesti nagykövetségének katonai attaséja.
Lengyel tábornok. 1956-ban a lengyel Belbiztonsági Hadtest parancsnokaként a magyar események lengyel összefüggéseit követte nyomon. 1964–1967 között Lengyelország budapesti nagykövetségének katonai attaséja.
Lengyel közgazdász, újságíró. 1956 októberétől 1960-ig a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB és PB tagja. 1957 májusától 1960-ig a LEMP KB titkára.
Munkás, pártfunkcionárius, író, újságíró. 1956-ban a Magyar Írók Szövetsége vidéki titkára. 1957-ben három év börtönbüntetésre ítélték.
Tanár Vácott. 1989-től a Pedagógusok Szakszervezetének ügyvivője, 1994-től Pest megyei elnöke. Apját, Molnár Zoltán (1920) író-újságírót, aki 1956-ban az Írószövetség vidéki titkára volt, 1957-ben 3 év szabadságvesztésre ítélték.
Bányász, anyagbeszerző. 1956-ban csatlakozott a Landler Jenő utcai fegyveres csoporthoz. A Tóth Ilona és társai per negyedrendű vádlottjaként három év börtönbüntetésre ítélték.
Orvos. 1956-ban a Péterfy Sándor utcai kórház forradalmi bizottságának elnöke. 1956 decemberében elhagyta az országot, Svájcban élt.
Tűzoltókészülék-ellenőr. A forradalom idején részt vett a Corvin közi harcokban és a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága munkájában. November 7-én a Szovjetunióba hurcolták, december elején tért haza. Ezt követően röpcédulákat készített és terjesztett. 1962-ben egyetemi hallgatóként államellenes szervezkedés vádjával 3 év 6 hónap szabadságvesztésre ítélték. 1968-as rehabilitálása után folytatta tanulmányait az ELTE jogi karán, de 56-os múltja miatt ismét eltanácsolták.
Belgyógyász. 1986-ban családjával Ausztriában politikai menedékjogot kért, majd 1987-ben Ausztráliába emigrált. Sydney-ben körzeti orvos.
Munkás, politikus. 1945-1950 között Debrecen polgármestere, majd a Belügyminisztérium igazgatási főosztályának helyettes vezetője. 1956-ban Debrecen tanácselnöke. 1958-1972 között a Budapesti Kézműipari Vállalat igazgatója.
Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész. Édesapját, Melocco Jánost 1951-ben kivégezték kémkedés vádjával. A piarista és az Eötvös Gimnáziumban tanult, majd 1955-ben felvették a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. Főiskolai hallgatóként részt vett az 1956. október 23-ai diákfelvonuláson. Megsebesült egy Kálvin téri lövöldözés szemtanújaként.