Közgazdász, katolikus hitoktató. Lukách Tamás lánya. Lukách Tamás (1923-2000). Lakatos, gépészmérnök. 1939 óta dolgozott a Ganz Vagon- és Gépgyárban, csoportvezetővé, osztályvezetővé, végül a tervgazdasági főosztály helyettes vezetőjévé nevezték ki. 1956-ban a gyár munkástanácsának titkára volt. December 5-én letartóztatták, de a gyárban kitört sztrájk miatt két nap múlva szabadon engedték. 1957 decemberében 8 év szabadságvesztésre ítélték. 1962-ben szabadult. 1963 decemberétől az Óbudai Hajógyárban dolgozott. Elvégezte a Bánki Donát Gépipari Főiskolát. 1969-től műszaki ügyintéző.

Operatőr. 1956. október 23-án csatlakozott a tüntetőkhöz. 1959 őszén diáktársaival röpcédulákat készített. 1960 szeptemberében letartóztatták, 1962-ben több fiatalkorú társával együtt 3 év szabadságvesztésre ítélték. Az előzetes letartóztatás 14 hónapját magánzárkában töltötte. 1962-es szabadulása után betegápolóként, anyagbeszerzőként, fotólaboránsként dolgozott. 1970-74 között elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola film- és tv-operatőri szakát. 1975-94 között a Magyar Híradó és Dokumentumfilm Stúdióban készített filmhíradókat.

Filozófus. Szoros kapcsolat fűzte a demokratikus ellenzék 'kemény magjához', számos tiltakozó akció résztvevője volt, amelynek következményeként szakmai tevékenységét korlátozták.

Mérnök. Részt vett az antifasiszta ellenállásban. 1956-ban a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága METESZ által delegált tagja, a semlegességi nyilatkozat egyik előkészítője. 1957-1991 között Svédországban élt, a svéd kormány tudományos tanácsának tagja.

Író, szerkesztő, irodalomtörténész. Az Újhold, illetve az Újhold Évkönyv sorozat egyik szerkesztője. Elsősorban a Magyar Írók Szövetsége forradalom alatti és utáni szerepéről, hathetes előzetes letartóztatásáról és a Kádár-korszak kultúrpolitikájáról beszél.

Vasesztergályos. 1956-ban a Ganz Vagon- és Gépgyár munkástanácsának elnöke. 1958-ban négy év börtönbüntetésre ítélték. 1959-ben szabadult.

Könyvtáros, tanár. Az 1956-os Debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmány sajtóreferense. 1958-ban egy év börtönbüntetésre ítélték. 1990 óta Hajdúböszörmény polgármestere.

Fémmunkás. 1956-ban a Magyar Rádió épületénél, majd a Corvin közben harcolt, a Práter utcai felkelőcsoport parancsnoka volt. Részt vett a november 4. utáni harcokban. Az USA-ban él.

Lengyel újságíró. 1953-1956 között a varsói Po prostu főszerkesztője. A magyar eseményekkel kapcsolatos lengyel sajtóreagálásról, illetve a lengyel értelmiség forradalomhoz való viszonyáról beszél.

Közgazdász. 1918-1928 között apjával, Landler Jenővel Bécsben, majd apja halála után 1946-ig a Szovjetunióban élt emigrációban. 1949-1971 között az Országos Tervhivatal munkatársa, főosztályvezető-helyettese. Férjét, Biermann Bélát 1937-ben a Szovjetunióban politikai perben halálra ítélték, és kivégezték.