Szerszámkészítő. 1951-1955 között katonatiszt. 1956-ban a Telefongyár ideiglenes munkástanácsának elnöke. 1957 márciusában vizsgálati fogságban volt.

1947-től versenyszerűen úszott, tagja volt a magyar olimpiai úszókeretnek és a Dózsa Rendőr Sportszázadnak. 1953 végén megszűnt a sportszázad, őt nem vették át rendőrnek, jogi tanulmányait sem folytathatta. Anyagbeszerző lett, majd önálló kendőfestő üzemet vezetett. Az ötvenes évek elején csatlakozott az ún. Sujánszky-csoporthoz. 1956 elején fegyveres szervezkedés résztvevőjeként hat és fél év börtönbüntetésre ítélték, 1956. szeptember 31-én szabadult. 1956-1996 között az USA-ban élt.

Újságíró, a Reader's Digest főszerkesztője. Zsámboki Zoltán fia. Zsámboki Zoltán (1923-1989). Műfordító, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetője. 1956-ban a KSH Forradalmi Bizottságának elnöke. 1959-ben hét év börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után műfordító, majd a Rakéta regényújság szerkesztője volt.

Katonatiszt. 1956-ig a Magyar Néphadsereg vezérkari tisztje volt. Október 23-án a Rádió épülete védelmének katonai parancsnoka volt, 25-től a vezérkarnál, majd Király Béla mellett szolgált. November 7-én a szovjet katonai hatóságok letartóztatták. 1958-ban 10 év szabadságvesztésre ítélték. 1963-as szabadulása után fordítóként dolgozott. 1990-ben a köztársasági elnök szárnysegédje volt.

Lengyel újságíró. 1956-ban az Odnowa egyetemi lap szerkesztőségének tagja. A lap első száma nagyrészt a magyar eseményekkel foglalkozott, ezért rögtön betiltották.

1956. október végétől november 11-ig a Trybuna Ludu munkatársaként a budapesti eseményekről tudósított.

Német újságíró. Svájci emigránsként bekapcsolódott a kommunista mozgalomba. 1945 után az NDK-ban telepedett le. 1957-ben a magyar forradalommal összefüggésben három év börtönbüntetésre ítélték. Szabadulás után Angliába emigrált.

Asztalos. Wittner Mária fia. Wittner Mária (1937). Varrónő. 1956. október 23-án csatlakozott a felkelőkhöz, részt vett a Corvin közi és a Tűzoltó utcai harcokban, segített a sebesültek ellátásában. Később a Vajdahunyad utcai csoport tagja lett. November 4-én megsebesült. November 9-én megpróbálta elhagyni az országot, de letartóztatták. A kihallgatás után elengedték, disszidált, de néhány hét múlva hazatért, és segédmunkásként dolgozott. 1957 júliusában letartóztatták, 1958-ban halálra ítélték, 1959-ben ítéletét másodfokon életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatták.

Filmrendező. 1968-1972 között a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendezői szakán tanult. A hetvenes, nyolcvanas években tevékenyen részt vett a Balázs Béla Stúdió és a Társulás Stúdió munkájában. Számos dokumentumfilmet készített.

Lengyel közgazdász, vegyész. 1955–1959 között a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. 1956-ban a forradalom célkitűzéseivel rokonszenvező jelentéseket küldött a magyar fővárosból. 1959–1975 között külügyi szolgálatot teljesített Rómában és Finnországban.