Kritikus, irodalomtörténész, a Mozgó Világ folyóirat főszerkesztő-helyettese, majd 1981-83 között főszerkesztője. Politikai okokból eltávolították a lap éléről. 1987-ben részt vett a lakiteleki találkozón. Az MDF szervező-alelnöke, majd az 1990-es választási győzelem után az Országgyűlés kulturális bizottságának elnöke.
Jakóné Vratarics Nóra visszaemlékezése arra, hogy férjével Jakó Ferenccel, aki az MDF zuglói szervezetének egyik alapítója volt, milyen szerepet vállaltak az 1989. decemberi romániai forradalomban a segélyszállítmányok eljuttatásával Aradra, Nagyszebenbe, Magyargyerőmonostorra és Lisznyóra.
Bányász, majd 1951-1955 között a szombathelyi ÁVH munkatársa. 1956. október 26-tól november 4-ig a tatabányai nemzetőrség parancsnoka. 1958-ban öt év börtönbüntetésre ítélték. 1961-es szabadulása után segédmunkás, gépkocsivezető.
Építész. 1956 őszén részt vett a műegyetemi forradalmi diákbizottság munkájában. Angliába emigrált, ahol az Irodalmi Újság s más emigráns lapok rendszeres munkatársa, végül a Magyar Írók Külföldi Szövetségének titkára volt. A London School of Economics-en közgazdaságtanból és nemzetközi jogból szerzett diplomát. 1961-től harmadikvilág-beli várostervező programok irányításával foglalkozott.
Kocsmáros Pincehelyen. Az ötvenes évek elejétől az Áfész kezelésében lévő üzletekben dolgozott, majd 1983-89 között szerződéses kocsmát üzemeltett. Életútja jól szemlélteti a falusi kocsmáros identitást, a vele járó státust, valamint ezen szerepek nőként megélt egyvelegét és az ezzel járó nehézségeket.
Vegyészmérnök. A Veszprémi Vegyipari Egyetemen tanult, amikor összeesküvés vádjával letartóztatták, és 1951. április 4-én hat év börtönbüntetésre ítélték. Márianosztrára került, ahonnan több alkalommal kivitték rab-munkára. 1956. június 12-én szabadult, majd Budapesten dolgozott segédmunkásként. A forradalom alatt részt vett az utcai harcokban. November 4-én elhagyta az országot, hamarosan Nagy-Britanniába ment, és Birminghamben a vegyi karon fejezte be tanulmányait. 1961-től a British-Gas Kutatóintézetében, majd egy magáncégnél kutatómérnök volt.
Jogász. 1956-ban részt vett a Veszprém megyei forradalmi eseményekben. 1957-ben a Brusznyai-per másodrendű vádlottjaként négy év börtönbüntetésre ítélték. 1959-ban szabadult.
Rendező. 1949-ben politikai nézetei miatt kizárták az agráregyetemről. 1952-57 között a Honvéd Művészegyüttes kórusának tagja, az 1956-os forradalom idején az együttessel Kínában turnézott. 1957-ben az akkor induló televízióhoz került, 1958-tól tévérendező, 1994-95-ben az MTV elnöke volt. 1968-tól a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, 1983-tól egyetemi tanár.
Autószerelő. 1956-ban a veszprémi Fémfeldolgozó Vállalat munkástanácsának elnöke és a Veszprém Megyei Munkástanács tagja.
Médiaszakértő, televíziós újságíró. 1964-ben megnyerte az első Riporter kerestetik tv-vetélkedőt. 1969-94 között az MTV munkatársa volt. 1970-79 között dolgozott A HÉT című politikai műsorban. Niemann ösztöndíjas volt a Harvard Egyetemen, és tanított a Columbia Egyetem újságíró tanszékén. Közreműködött az ELTE média szakának beindításában, majd a SPORT TV elnöke volt. 2007 áprilisától Magyarország kubai nagykövete.