Esztergályos. 1956-ban Miskolcon a Dimávag munkástanácsának elnöke, a 21 pontból álló munkáskövetelések egyik összeállítója, a Borsod Megyei Munkástanács elnökhelyettese volt. 1956. november 5-én Ungvárra hurcolták, december elején bocsátották szabadon. 1958-ban a bírósági tanúkihallgatáson kiállt munkatársai mellett, aznap letartóztatták, majd 15 év szabadságvesztésre ítélték. 1961-ben szabadult. Nem vették vissza korábbi munkahelyére, a Lenin Kohászati Művekben dolgozott a szakmájában. 1986-tól nyugdíjas.

Katonatiszt, energetikus. 1956-ban a debreceni nemzetőrség parancsnokhelyettese volt. Megtagadta a tiszti nyilatkozat aláírását, 1957 februárjában leszerelt. 1958 áprilisában másfél év szabadságvesztésre ítélték. 1959-ben szabadult, az építőiparban helyezkedett el, 1968-tól termelőszövetkezetben dolgozott, 1991-ben Magyarcsanád alpolgármestere lett.

Közgazdász, egyetemi tanár. 1970-től a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, a Rajk László Szakkollégiumban, illetve egy félévig cserediákként Moszkvában tanult. 1975-től 1990-ig az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intézetében dolgozott. 1989-ben részt vett a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon, illetve a Magyar Demokrata Fórum gazdasági programjának kidolgozásában. 1990-től ipari és kereskedelmi miniszter, 1991–1994 között a Magyar Nemzeti Bank elnöke volt. 

Költő, szerkesztő. 1956-ban Miskolcon a TIT megyei szervezetének irodalmi-művészeti szaktitkára volt. Október 22-én felszólalt a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem diákparlamentjén, majd a városi nemzeti bizottság tagja lett. 1958-ban két év szabadságvesztésre ítélték, egy év múlva a fellebviteli tárgyaláson szabadlábra helyezték, majd fél évre Tökölre internálták. Szabadulása után segédmunkás volt, később iskolai könyvtárosként dolgozott. 1965-74 között az MTV szerkesztője, majd az Új Írás rovatvezetője volt.

Katonatiszt. 1956-ban a miskolci katonai kiegészítő parancsnokság vezetője, a nemzetőrség parancsnokhelyettese. 1957-ben leszerelték a hadseregből, ezt követően a vendéglátóiparban dolgozott.

Modellező. Alapító tagja, majd szóló táncosa a Bihari Táncegyüttesnek. 1956-ban részt vett a Corvin közi harcokban, a Rádió ostrománál. Novemberben disszidált, egy évet Belgiumban élt, majd hazajött. 1980-ban az NSZK-ba disszidált. A rendszerváltás után hazatelepült.

Vegyészmérnök. 1956-ban a Tiszamenti Vegyiművek munkástanácsának elnöke, két és fél év börtönbüntetésre ítélték.

Kertészmérnök. 1956-ban nemzetőr és a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola MEFESZ-szervezetének titkára volt. 1956 novemberében röplapokat terjesztett. 1958-ban másfél év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Tanulmányait nem folytathatta. Több téeszben agronómusként dolgozott, 1963-ban levelező tagozaton kertészmérnöki diplomát szerzett. 1967-ben a Szobi Szörp Gyümölcsfeldolgozó Rt. egyik alapítója. A hetvenes évektől kutatóintézetekben dolgozott és export-szaktanácsadó volt. A kilencvenes évektől borkészítéssel és borkereskedelemmel foglalkozik.

Technikus. 1933-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen folyó kommunista diákszervezkedés miatt egy év börtönbüntetésre ítélték. Emigráns Csehszlovákiában és Angliában. Férje, Havas Endre, aki 1944-1949 között Londonban és Párizsban Károlyi Mihály munkatársa volt, 1953-ban börtönben halt meg.

Cipőfelsőrész-készítő, jelenleg háztartásbeli. Édesapját, Batonai László segédmunkást (1927-1957), aki 1956. november 1-4. között a XXII. kerületben nemzetőr volt, 1957-ben lőszer- és fegyverrejtegetés miatt statáriális bíróság halálra ítélte, majd kivégezték.[GY]