Közgazdász. 1949-től az Országos Tervhivatal munkatársa, 1964-1980 között az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, illetve államtitkár, 1980-1986 között pénzügyminiszter volt. Részt vett az 1968-as új gazdasági mechanizmus, 1987-es bankreform és az 1988-as adóreform előkészítésében. 1987-től a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási professzora volt.
Televíziós rendező, kínai tolmács, műfordító. Az 1956-os forradalom idején a művészeti gimnázium tanulójaként a Nagyvárad téren filmezte a forradalmi eseményeket, és részt vett a fegyveres ellenállásban. 1957-től néhány évig segédmunkás, majd a Magyar Televízió munkatársa, 1982-től rendező. 1969-1978 között a belgrádi televízió munkatársa.
Filmrendező. 1945-1949 között a Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója volt, párhuzamosan Gertler Viktor filmiskolájába, illetve a Színház- és Filmművészeti Főiskolára járt, itt kapta meg rendezői diplomáját 1949-ben. Ezt követően 1951-ig a moszkvai Filmművészeti Főiskola ösztöndíjasa volt. 1949-től rövidfilmeket, 1953-tól játékfilmeket rendez. 1952-től 1970-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, majd főigazgató-helyettese volt. 1970-ben Svédországban telepedett le, ahol a svéd Film- és Színházművészeti Főiskola tanára, 1988-tól rektora lett.
Építésvezető, katonatiszt. 1956-ban a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium katonai főosztályának vezetője, november 3-án Tökölön Maléter Pállal együtt letartóztatták, Ungvárra hurcolták. 1957 után részt vett a hadsereg újjászervezésében.
Politikus, agrárszakember, könyvelő. 1939-től a Nemzeti Parasztpárt tagja. 1954-től a Hazafias Népfront tagja, 1966-tól megyei titkára. 1950-1990 között a Borsod Megyei Tanács tagja. 1953-1958, majd 1971-1980 között a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei járások országgyűlési képviselője volt.
Költő, újságíró, szerkesztő. 1956-ban az orvossegédképző iskola hallgatója, a Központi Honvéd Kórház mentőseként sebesülteket mentett, novembertől részt vett a politikai ellenállásban. 1959-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
Politikus, szociológus. 1953. és 1955. között a Minisztertanács első elnökhelyettese, majd 1956. október 24-éig a Minisztertanács elnöke volt. 1956. október 24-én, miután aláírta a magyar kormány kérelmét a szovjet csapatok behívásáról, átadta a hatalmat Nagy Imrének.
Geodéta. 1923-tól az Állami Földmérési Hivatal mérnöke, 1941-1949 között a Pénzügyminisztérium földmérési osztályának vezetője. 1953-tól 1972-ig a Budapesti Műszaki Egyetem tanára, 1964-1967 között rektora. Az MTA Geodéziai Bizottságának tagja, tíz évig elnöke.
Az 1956-os forradalom idején férjével a New York-palota épületében működő fegyveres csoport tagja. A szovjet támadás idején sebesülteket mentett. A forradalom után tanulmányait befejezve a vendéglátóiparban dolgozott.
Szobrász. 1951-1953 között géplakatos tanuló, 1953-tól díszműlakatos volt. 1957-1963 között műszaki ismereteket tanított egy ipari tanuló iskolában. 1960-1970 között a Dési Huber Képzőművészati Körben tanult. 1967-1972 között részt vett a boglárlellei kápolnatárlatokon. 1975-76-ban a Kaposvári Csiky Gergely Színház szcenikusa volt. A nyolcvanas évek elején kapcsolatba került a demokratikus ellenzék tagjaival, lakásán rejtette el a szamizdat Beszélő nyomdagépét. 1984-ben DAAD-ösztöndíjat kapott, amelyeket 1987-1988-ban vett igénybe. 2000-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.