Műszerész. Szovjet katonák 1945-ben Budapesten letartóztatták, és a Szovjetunióba hurcolták. 1947-ben hazatért, majd Ausztriába menekült, ahol egy újságírónak beszámolt a tapasztalatairól. Ezért a szovjet hatóságok letartóztatták, és kémkedés vádjával húsz év kényszermunkára ítélték. Tajsetben, szibériai lágerekben, később egy moszkvai börtönben raboskodott. 1955-ben tért haza.
Avantgárd író, rendező, színész. 1962-68 között az Universitas Együttes tagja volt. 1969-ben megszervezte saját színházi együttesét, a Kassák Ház Stúdiót. Az együttest 1972-ben politikai okokból betiltották, ezt követően magánlakásokon tartottak előadásokat. 1976-ban a társulat egy részével kivándorolt Franciaországba, később New York-ban telepedett le. Bálint Istvánnal, valamint a társulat többi tagjával megalakították a Squat Színházat. Halász 1985-ben kivált a társulatból, megalapította a Love Színházat.
Festőművész. 1972-76 között a képzőművészeti főiskolán tanult festő és grafika szakon. 1976-ban egyik szervezője volt a Rózsa eszpresszóban működő fluxus alternatív csoportnak. 1975-79 között avantgarde szellemű képzőművészeti kiállításokon vett részt. 1976-ban elhagyta az országot, Párizsban, majd New York-ban telepedett le. 1983-87 között az East Village-i galériákban állított ki, 1990 óta rendszeresen szerepel magyarországi kiállításokon. Jelenleg a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára.
A Hadik és a Bissingen-Nippenburg család leszármazottja. A budapesti Sacre Coeur-ben, majd a II. kerületi Bíró utcai gimnáziumban tanult. 1948 nyarán szüleivel emigrált. Párizsban telepedett le. Iskolai tanulmányait nem folytatta, ideiglenes munkákból élt. Károlyi Daisy személyi asszisztense volt annak divatszalonjában. 1955-ben férjhez ment Jean Louis Lassus, aki egy francia bank tisztviselője, majd igazgatója volt. Házasságukból hat gyermek született. A Párizs melletti La Celle Saint Cloud-ban lakik.
Könyvtáros. Maléter Pál özvegye. Férje letartóztatása után elbocsátották a munkahelyéről, évekig segédmunkásként dolgozott. 1985-től az Orvostörténeti Múzeum, 1990-től az 1956-os Intézet könyvtárosa. A TIB alapító tagjaként azok egyike volt azoknak, akik az ötvenhatos mártírok rehabilitálását és méltó eltemetését követelték.
Könyvelő Győrött. Édesapját, Gulyás Lajos (1918-1957), lelkészt, aki a forradalom alatt a Mosonmagyaróvári Nemzeti Bizottság tagja volt, a mosonmagyaróvári sortűz utáni békítő és embermentő szerepe ellenére halálra ítélték, és kivégezték.
Tanár, gazdálkodó. 1946-tól részt vett a szociáldemokrata ifjúsági mozgalom munkájában, 1950-ben tíz év börtönbüntetésre ítélték. 1955-ben szabadult. 1956-ban a Heves megyei munkástanács elnöke. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1989-ben részt vett az SZDP újjáalakításában.
Hadtörténész. 1953-ban végezte el a közgazdasági főiskolát, ugyanekkor a Magyar Néphadsereg tartalékos alhadnagya lett. A forradalom idején a Kilián laktanyában teljesített szolgálatot, és részt vett a szovjetek elleni harcokban. Az év végén Svájcba emigrált, majd a berni Kelet-Európai Könyvtár igazgatója lett. Számos kötete jelent meg a második világháború és az 1956-os forradalom témájában.
Népművelő, könyvtáros. Kezdetben a Magyar Államvasutak szombathelyi igazgatóságán személyzetis, KISZ-titkár volt, 1956 után a Szentgotthárdi határ-vasútállomáson dolgozott, majd a MÁV szombathelyi kultúrotthonának vezetője lett. 1968 és 1978 között a Vas Megyei Tanács Közművelődési Osztályának népművelési csoportvezetője volt. Ezután nyugdíjazásáig a Szombathelyi Pedagógiai Intézetben dolgozott mint az iskolai könyvtárak szakfelügyelője.
Könyvtáros, szociológus. Az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központjánál, majd a Teleki László Alapítványnál olvasás-, művelődés-, művészet-, vallás- és könyvtár-szociológiával foglalkozott. 1998 óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán a Szociológiai Intézet docense.