Metodista lelkész. 1973-ban szentelték pappá. A SZETA és a Wallenberg Egyesület alapító tagja. 1990-1994 között országgyűlési képviselő volt. A Fővárosi Szociális Központ igazgatója, majd a Wesley János lelkészképző Főiskola főigazgatója.
Vegyészmérnök. Ivancsics Jenőként született Egerben. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát 1952-ben. A Borsodi Vegyipari Tröszt, majd a veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézet kutatómérnöke volt. 1956 novemberében elhagyta Magyarországot. 1956-tól 1961-ig az alsdorfi EBV laboratóriumában alkalmazták analitikus mérnökként. 1961-ben visszatért családjához Magyarországra. Alkalmi munkák után a Tiszai Vegyikombinát tiszaszederkényi Lakkfestékgyárában kapott kutatómérnöki állást, később a kutatási osztály vezetője lett.
A Veszprémi Nehézvegyipari Egyetemen tanult, de attól tartva, hogy ő is áldozatául esik az ötvenes évek tisztogatásainak, abbahagyta tanulmányait. Fizikai munkásként dolgozott, gyakran váltogatta munkahelyeit. Disszidálni akart Magyarországról. 1956 tavaszán megismerte Polyák Györgyöt, aki korábban pilóta volt. Iszák ötletére 1956. július 13-án eltérítették a Budapest-Szombathely-Zalaegerszeg között menetrend szerint közlekedő L1-es típusú repülőgépet. A héttagúra bővült társaság átvette a fedélzeten a hatalmat, és a gép az Ingolstadt melletti NATO repülőtéren szerencsésen földet ért.
Gépészmérnök, sportrepülő. A Csonka Gépgyár, a Magyar Vagon- és Gépgyár, illetve a Kohó- és Gépipari Tervező Vállalat vezető munkatársa. 1947-1949 között összeesküvés és szabotázs vádjával az ÁVO többször letartóztatta.
1944-től pártalkalmazott. 1945-1956 között Győr- Sopron, majd Szolnok megyei elsőtitkár, az MKP, illetve az MDP KV tagja. 1975-ben gyárigazgatóként ment nyugdíjba. Az interjú elsősorban a kommunista párt vezető testületeiről, az 1956-os forradalmi eseményekről és Szigethy Attiláról tartalmaz információkat.
Újságíró. 1950-től a csepeli Fogaskerék munkatársa, majd 1953-ban beiskolázták a katonatiszti főiskolára, de 1955-ben elbocsátották. Ezt követően a Csepel Vas- és Fémművekben segédmunkás. 1956. október 25-től tagja a csepeli forradalmi bizottságnak. 1956 novemberében elhagyta az országot, az USA-ban él.
Író, költő, műfordító. 1967-ben a Munkásmozgalmi Múzeumban dolgozott. 1968-ban egy maoista csoport tagjaként államellenes összeesküvésért letartóztatták, eltiltották a publikálástól, és elbocsátották a munkahelyéről. Szabadfoglalkozású fordító lett. A hetvenes években a magyar demokratikus ellenzékhez tartozott. 1984-86 között a DAAD berlini ösztöndíjasa, a Brémai Egyetem kutatója volt. 1987-95 között Bécsben élt, német és magyar újságok, rádiók munkatársa volt. 1995 óta Berlinben él, 1999-ig a berlini Magyar Kultúra Háza (Collegium Hungaricum) igazgatója volt. [MM]
Erdész. 1956-ban erdészeti középiskolás volt Sopronban. Budapesten csatlakozott a Széna téri felkelőkhöz, novembertől részt vett az emigráció szervezésében, majd az angol hírszerzés megbízásából magyarországi futárszolgálatot teljesített. 1958-ban 12 évi szabadságvesztésre ítélték. 1963-ban szabadult, az Erdészeti Tudományos Intézetben helyezkedett el. 1965-ben koholt vádak alapján 8 hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, és állásából elbocsátották. Ezután különböző alkalmi munkákból élt, majd az Erdért munkatársa lett, természetvédelemmel foglalkozott. 1990-től vállalkozó.
Földműves, kereskedő. 1956-ban a Berettyóújfalui Forradalmi Bizottmány vezetőségének tagja. 1958-ban négy év börtönbüntetésre ítélték.
Gépész, szállításvezető. 1956-ban a Berettyóújfalui Forradalmi Bizottmány karhatalmi szekciójának tagja, majd a nemzetőrség parancsnoka. 1957 őszén letartóztatták, és hat év börtönbüntetésre ítélték.