Orvos, szakíró, egyetemi tanár, illegális kommunista. Kolozs megye alispánja, majd a Magyar Népi Szövetség egyik vezetője, nemzetgyűlési képviselő. 1945-1948 között a kolozsvári Bolyai Egyetem, majd 1948-1949-ben és 1964-1967 között a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet rektora. 1949-ben hat év börtönbüntetésre ítélték. 1986 óta Budapesten él.

Közgazdász. 1951–1967 között a Központi Statisztikai Hivatal munkatársa, 1973-ig a Minisztertanács Gazdasági Bizottságának szaktanácsadója, majd titkárságának vezetője volt. Ezt követően a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyetteseként dolgozott.

Nyomdász, katonatiszt. Az 1956-ban a Berzenczey utcai fegyveres csoport tagja. 1957-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1970-ben szabadult.

Matematikus. Pályáját filozófusként kezdte, a Szikra Könyvkiadó Marx és Engels sorozatának fordítója és szerkesztője volt. A hetvenes évektől nyugdíjazásáig a SZTAKI-ban matematikusként dolgozott. [MM]

Mérnök, építésvezető. 1956-ban tizenhét évesen csatlakozott a Széna téri, illetve a Maros utcai fegyveres csoporthoz. November közepén elhagyta az országot, Ausztriába, majd Angliába emigrált. Jelenleg Új-Zélandon él.

Építész, egyetemi tanár. 1955-től a Dél-Magyarországi Tervező Vállalat tervezője, majd műszaki igazgatóhelyettese, 1982-től a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke.

Erdőmérnök, szakfordító. 1924-től Somogy megyében erdőmérnök, 1947-től Szegeden erdőgazdasági igazgató, 1950-től középiskolai tanár. 1953-1966 között az Erdőgazdasági Tervező Iroda osztályvezetője.

Mérnök. 1956-ban a békéscsabai Barnevál munkástanácsának elnöke. Hat év börtönbüntetésre ítélték.

Irodalomtörténész, műfordító. 1963-ban végzett orosz-cseh szakon az ELTE Bölcsészettudományi Karán, azóta az MTA Irodalomtudományi Intézetében dolgozik. A kelet-európai irodalom összehasonlító történetével és irodalomelmélettel foglalkozik, a magyarországi baltisztika megalapítója. 1968-69-ben részt vett a végül betiltott Eszmélet c. folyóirat előkészítésében és szerkesztésében.

Esztergályos. 1956-ban Miskolcon a Dimávag munkástanácsának elnöke, a 21 pontból álló munkáskövetelések egyik összeállítója, a Borsod Megyei Munkástanács elnökhelyettese volt. 1956. november 5-én Ungvárra hurcolták, december elején bocsátották szabadon. 1958-ban a bírósági tanúkihallgatáson kiállt munkatársai mellett, aznap letartóztatták, majd 15 év szabadságvesztésre ítélték. 1961-ben szabadult. Nem vették vissza korábbi munkahelyére, a Lenin Kohászati Művekben dolgozott a szakmájában. 1986-tól nyugdíjas.