Katonatiszt. 1956-ban a Debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmány karhatalmi szekciójának vezetője. 1957-ben első fokon életfogytiglani, másodfokon négy év börtönbüntetésre ítélték. 1959-es szabadulása után segédmunkásként, majd szakmunkásként dolgozott.
Mérnök, statikus. 1984-ben feleségével együtt elhagyta Magyarországot, majd Olaszországból az év végén Ausztráliába emigráltak. 1992-2001 között Malajziában dolgozott, jelenleg Sydneyben él, statikus.
Ügyvéd. 1956-1958-ban Angyal Istvánnak, a Tűzoltó utcai felkelőcsoport parancsnokának védőügyvédje.
Színházi berendező. Édesapját, Földes Gábor (1923-1958), színházi rendezőt, a győri forradalmi események egyik vezetőjét 1957-ben halálra ítélték és kivégezték.
Író, könyvtáros, irodalomkritikus. 1956-ban gimnazistaként a Győri Ifjúsági Bizottság tagja volt, élelmiszer-szállítmányokat szervezett a budapestiek számára. Érettségi után az Országos Széchényi Könyvtár Hírlaptárában volt könyvtáros. Később az Új Könyvek szerkesztője és az OSZK Módszertani Központjának tudományos főmunkatársa lett.
Építész, politikus. A Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa (CIAM), magyar csoportjának tagja. Az utolsó Nagy Imre-kormány államminisztere. 1965-1978 között az USA-ban élt.
Orvos. 1956. október 24-én bekapcsolódott az önkéntes mentőszolgálat munkájába. November második felében elhagyta az országot, 1957 januárjától az USA-ban él.
Katonatiszt, kohómérnök. 1953-tól miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem tanára. 1956-ban az egyetemi diákparlamentben a tanári kar képviselője, a Borsod Megyei Munkástanács elnökhelyettese. 1956. november 5-én Ungvárra hurcolták, majd 1957-ben egy év börtönbüntetésre ítélték.
Újságíró, történész. 1932-1933-ban illegális kommunista tevékenységért bebörtönözték. 1934-ben belépett a szociáldemokrata pártba. József Attilával a Szép Szó alapító szerkesztője, illetve a Szocializmus és a Népszava munkatársa. 1938-ban egy írása miatt izgatás vádjával bíróság elé állították, az ítélet elől Franciaországba menekült. 1944-1947 és 1950-1974 között az AFP kelet-európai hírmagyarázója. 1947-1949 között a párizsi magyar követség sajtóirodájának a vezetője. 1949-ben a Rajk-per elleni írásával végleg szakított a magyar politikai élettel.
Jogtanácsos, újságíró. 1945-51 között a Szabad Nép és több vidéki napilap munkatársa, 1952-től a Szolnoki Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem tanulmányi előadója, majd a Dékáni Hivatal vezetője volt. A forradalom alatt részt vett az egyetemi megmozdulásokban, majd a szolnoki rádióadó működtetésében és a műsorkészítésben. 1956 novemberében Ungvárra hurcolták, decemberben bocsátották szabadon. 1958-ban 5 év szabadságvesztésre ítélték. 1960-ban szabadult. Kalauzként, műszaki ügyintézőként, 1965-től jogtanácsosként dolgozott.