Történész. 1951-től az ELTE TTK tanára. 1955-56-ban a kar dékánhelyettese volt. 1956 októberében az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság és a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága tagja volt. 1957-ben áthelyezték az MTA Történettudományi Intézetébe, ahol 1968-ig dolgozott. 1968-78 között a Művelődési Minisztérium Levéltári Igazgatóságát, illetve Levéltári Osztályát vezette. 1978-90 között a Magyar Országos Levéltár főigazgatója, 1990-94 országgyűlési képviselő volt.
Vasöntő, katonatiszt. Részt vett az illegális kommunista mozgalomban. 1948-tól a tatai páncélos tiszti iskola parancsnoka volt, 1950-től a Honvédelmi Minisztérium vezérkarához tartozott vezérőrnagyi rangban. 1956 októberében a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány tagjaként tárgyalásokat folytatott a felkelőkkel, illetve a szovjet katonai vezetőkkel. November 4-én a szovjetek letartóztatták, és a tököli szovjet parancsnokságra szállították. Két nap múlva Szolnokra vitték. Kádár Jánossal együtt tért vissza Budapestre. 1957 márciusában leszerelték, és letartóztatták.
Mérnök, rendszerszervező, író. 1956-ban a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen részt vett a diákparlament megalakításában, november 4-ig a diákparlament hírszolgálatának vezetője, az utóvédharcok során a MEFESZ miskolci titkára volt. 1957 februárjában letartóztatták, Kistarcsára internálták, és kizárták az egyetemről. Májusban szabadult, vasesztergályosként, műszaki ellenőrként, majd művelettervezőként dolgozott. Levelező tagozaton mérnöki diplomát szerzett. 1966-tól fordító volt, majd 1974-től tezauruszkészítéssel foglalkozott.
Színész. 1960-ban letartóztatták, 1962-ben államellenes szervezkedés és fegyverrejtegetés vádjával három év börtönbüntetésre ítélték.
Mérnök, geodéta. 1960-ban letartóztatták, az államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétel vádjával másodfokon öt év börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban szabadult. 1992-től az Újlak Caritas Alapítvány kuratóriumának elnöke.
Gépészmérnök. 1954-től a Dimávag üzemmérnöke volt. 1956 októberében részt vett a munkáskövetelések megfogalmazásában, a forradalom alatt a vállalati munkástanács elnökévé választották. 1958-ban 4 év szabadságvesztésre ítélték. 1959-ben szabadult. Munkás, technológus volt, később a Tiszai Vegyi Kombinát MEO-vezetője lett.
Ügyvéd. 1940–1944 között a kolozsvári főispán titkára. 1945–1946-ban Kolozs megye alispánja. 1947-től ügyvéd, több erdélyi politikai perben védő. A hetvenes, nyolcvanas években az erdélyi református egyházkerület főgondnoka.
Idegsebész, ideggyógyász. 1951-87 között az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet osztályvezető főorvosa, 1982-87 között főigazgató-helyettese volt. 1987-94 között a Debreceni Orvostudományi Egyetem Idegsebészeti Klinika tanszékvezető egyetemi tanára volt.
Belügyi tiszt, cukrász, tisztviselő. Részt vett az újpesti ellenállási mozgalom tevékenységében. 1945 után az ÁVO tisztje, 1950-től 1957-ig a kiegészítő parancsnokságok vezetője volt. Leszerelése után, 1972-es nyugdíjazásáig az Országos Idegenforgalmi Vállalat személyzetise volt. Felesége Aradi Nóra művészettörténész.
Ügyvéd. 1956-ban a Tolna Megyei Nemzeti Bizottság elnöke. Nyolc év börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után segédmunkás, könyvtáros. A TIB jogtanácsosa.