Üzemmérnök, illegális kommunista. Emigráns Bécsben és a Szovjetunióban, 1946-os hazatérése után Budapesten textilgyári igazgató, a Könnyűipari Minisztérium főosztályvezetője, majd kutató közgazdász.

Fodrász. 1956-ban a Tűzoltó utcai felkelőcsoport tagja. A forradalom bukása után elhagyta az országot, majd hazatért. Tizenkét év börtönbüntetésre ítélték. A székesfehérvári POFOSZ vezetője.

Építész, építészettörténész. 1919-től egyetemi oktató, 1945-1967 között a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető tanára, majd 1986-ig a Városépítési Tervezőiroda osztályvezetője.

Esztéta. 1969-től a Magvető Könyvkiadó, 1973-tól a Gondolat Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott. 1980 és 1990 között szabadúszó volt. 1989-től társszerkesztője a Holmi című folyóiratnak. Az ELTE Esztétika Tanszékének docense, 1993-tól egyetemi tanára.

Építész. A harmincas években a Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa (CIAM), magyar csoportjának tagja. Ipari épületek, tanintézetek tervezésével és műemlékek helyreállításával foglalkozott.

Szobrászművész. 1962-ben végzett a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, Pátzay Pál osztályában. 1956-ban szemtanúja volt a főiskolán történteknek. 1957 januárjában barátaival disszidálni próbált, de elfogták.

Építési művezető. 1955-től a kecskeméti konzervgyárban villanyszerelőként dolgozott. 1956-ban a gyár munkástanácsának elnöke és a városi forradalmi bizottság tagja volt. November 4-e után részt vett a szellemi ellenállásban. 1957-ben letartóztatták, és 1958-ban öt év szabadságvesztésre ítélték. 1960-ban szabadult, téeszben dolgozott, majd építésvezető volt.

Lakatos. A komlói szénbányában dolgozott, majd 1954-ben bevonult katonának. 1956. november 1-jén egységét a Juta-dombhoz vezényelték, ahol november 4-én tűzharcot vívtak az egyik Budapestre bevonuló szovjet egységgel. 1958-ban halálra ítélték, majd ítéletét kegyelemből életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. 1970-ben szabadult.

Jogász. 1962-1967 között mezőgazdasági szövetkezeti jogtanácsnokként dolgozott. 1974-től a Pécsi Tudományegyetem Állami és Jogtudományi Karán tanársegéd volt. 1977-től 1990-ig a Szakszervezeti Kutatóintézet tudományos főmunkatársa volt. 1988 óta tanít a Miskolci Egyetem Állam és Jogtudományi Karán, 1991-től egyetemi tanárként. 1995-től a Kossuth Lajos Tudományegyetem jogi karán is oktat.

Építész, egyetemi tanár. 1949-1950-ben a Budapesti Városrendezési Iroda megalapítója, igazgatója 1951-1955 között a Fővárosi Tanács városrendezési és építészeti főosztály vezetője, majd 1975-ig a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat városrendezési irodájának vezetője, Budapest általános rendezési terveinek irányítója.