Vegyész. Népi kollégista, 1956-ban a Petőfi Kör vezetőségi tagja. A forradalom alatt a sebesültek egészségügyi ellátásának egyik szervezője. 1956 végén emigrált. Az interjú melléklete felesége forradalom alatt írt naplója.

Vasutas. 1956-ban a záhonyi vasútállomás munkástanácsának elnöke volt, 1957-ben internálták, majd 7 hónap szabadságvesztésre ítélték. Szabadulása után segédmunkás, gépkezelő volt Pilisvörösváron. 1962-től nyugdíjazásáig újra a vasútnál dolgozott.

Vendéglátóipari alkalmazott. 1945 szeptemberében a szovjet hatóságok letartóztatták, nyolc és fél évet töltött különböző szovjet munkatáborokban. Sára Sándor Magyar nők a Gulágon című dokumentumfilmjének egyik szereplője. A POFOSZ Gulág Tagozatának elnöke.

Nyomdász, külkereskedő, menedzser. A demokratikus ellenzéki mozgalom résztvevője, az Inconnu Csoport aktív tagja volt.

Katonatiszt, üzemgazdász. 1942-től a Ludovika Akadémián tanult. 1944-ben - a háború miatt korábban - hadnaggyá avatták. Angol hadifogságba esett, 1946-ban térhetett haza. Ekkor az ún. B-lista alapján elbocsátották a honvédségtől. Beiratkozott a közgazdasági egyetemre, majd 1948-tól a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult tovább. Közben csaposként dolgozott, 1948-ban vendéglős segédlevelet szerzett. 1949 decemberében letartóztatták, majd hűtlenség büntette címén életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték. Raboskodott a csolnoki kényszermunkatáborban, majd 1956.

Textilgyári munkás. 1956-ban a Ráday utcai felkelőcsoport és a Forradalmi Ifjúsági Szövetség tagja volt. 1957-től a Távközlési Kutató Intézetben és a Központi Fizikai Kutatóintézetben dolgozott, majd a Nemzeti Danubius Hajózási Egylet gondnoka lett.

Szakmunkás. 1956-ban bátyjaival együtt tagja a Ráday utcai felkelőcsoportnak.

Újságíró. Pályáját 1942-ben kezdte a Magyar Nemzetnél. Bajcsy-Zsilinszky Endre ellenállási köréhez tartozott. 1945-ben tagja lett az Nemzeti Parasztpártnak. 1947-48-ban az Új Magyarország rovatvezetője, a HM sajtófőnöke, majd a Szabad Szó és a Hétfői Hírek rovatvezetője, 1960-tól a Magyar Nemzet főmunkatársa, 1973-83 között és 1991-től főszerkesztője volt. 1967-71, illetve 1975-80 között országgyűlési képviselő, 1976-89 között a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke, 1966-89 között a Magyar Újságírók Országos Szövetségének alelnöke volt.

Élsportoló. 1981-ben családjával Ausztriába disszidált, ahonnan Ausztráliába emigráltak. Sydneyben él, lovas iskolát működtet.

Gépészmérnök, tanár. Édesapja, id. Pelcz József 1956-ban a MÁV vezérigazgatóság forradalmi bizottságának az elnöke volt. Ifj. Pelcz az NDK több városában dolgozott, részt vett a greifswaldi és a paksi atomerőmű építésében is. 1971-1994 között a Gyár- és Gépszerelő Vállalat munkatársa volt, 1995-től az R&M Kft. műszaki vezetője.