Mesterszakács, a Gundel Károly Vendéglátó-ipari és Idegenforgalmi Szakképző Iskola nyugalmazott tanára. A hatvanas évek elejétől dolgozott a Royal Szállóban, a Tihanyi Motelben, a balatonfüredi Annabella Szállóban, majd Hollandiában és az Egyesült Államokban. Hazatérve a Gundel étterem mesterszakácsa és konyhafőnöke lett. A nyolcvanas években több hazai kormány- és diplomáciai delegációt kísért külföldre. A késő Kádár-kori politikai elit vadászatain többször volt konyhafőnök.
Anyagbeszerző, gépkocsivezető. 1956-ban Miskolcon a Dimávagban részt vett a forradalmi munkáskövetelések megfogalmazásában. A Borsod Megyei Munkástanács tagja, két napig elnöke volt. 1958 decemberében letartóztatták, két év szabadságvesztésre ítélték. Szabadulása után fizikai munkás, raktáros és gépkocsivezető volt, 1987-től rokkantnyugdíjas. 1989-ben Miskolcon az MDF gazdasági irodájának vezetője lett.
Építésztechnikus Erdélyben. 1956-ban több diáktársával együtt a magyar forradalomban való esetleges részvételről beszélgetett, emiatt a román állambiztonsági szervek többször kihallgatták. 1959-ben Marosvásárhelyen részt vett a magyar nemzetiségi sérelmek megfogalmazásában, és az ezzel kapcsolatos aláírásgyűjtésben. Emiatt 1961-ben tizenöt év kényszermunkára ítélték, 1964-ben szabadult.
Rendszerszervező szaktanácsadó. Arisztokrata származása miatt nem érettségizhetett. 1951 nyarán, kitelepítés elől menekülve, Kazincbarcikára ment figuránsnak, majd Sajószögeden vasútépítésen dolgozott. Közben édesanyját, Apponyi Juliannát, 1951 karácsonyakor letartóztatták, internálták, majd 1953 elején szigorított felügyelet alatt kitelepítették. Pálffyt 1953 őszén behívták katonának. 1955 végén letartóztatták, a várpalotai, később a herendi rabtáborba került. 1956 őszén a pécsi börtönbe szállították át, ahonnan november 2-án a Baranya Megyei Forradalmi Munkástanács szabadon engedte.
Jogász, műszaki fordító. 1945-1948 között szovjet hadifogságban volt. 1956. október 25-én megsebesült a Kossuth téri sortűznél. 1957-től nyilvánosan hangoztatta véleményét az idegen megszállásról és az ötvenhatos szabadságharcról. 1960-ban ellenforradalmi tevékenység vádjával tizenöt év börtönbüntetésre ítélték. A börtönben több alkalommal is tiltakozott az emberi jogok sérelmére elkövetett túlkapások ellen. 1971-es szabadulása után tovább küzdött Magyarország önrendelkezési jogának visszaszerzéséért. Munkavállalását mindvégig akadályozták, megbízásos fordítómunkákból élt.
Orvos. 1955-től a Péterfy Sándor utcai kórházban dolgozott. Szemtanúja volt az 1956-os forradalmi eseményeknek, és részt vett a december 4-i nőtüntetésen.
Román állatorvos. 1956. október 30-án részt vett a temesvári egyetemisták által szervezett gyűlésen. Másnap tüntetést szervezett a letartóztatott egyetemisták kiszabadításáért. 1956-ban két év börtönbüntetésre ítélték. Szabadulását követően négy évig Latestiben kényszerlakhelyen élt.
Rendőrtiszt. 1950-től Kecskeméten a megyei rendőrkapitányság közrendvédelmi parancsnoka, majd 1955-től a politikai osztály vezetője volt. 1956. október 26-án megakadályozta, hogy a rendőrségnél a tömegbe lőjenek. Tagja lett a megyei rendőrkapitányság forradalmi bizottságának. 1957-ben elbocsátották a munkahelyéről, majd két és fél évi börtönbüntetésre ítélték. 1959-es szabadulása után munkás, rendész, majd raktárkezelő volt.
Lakatos, technikus. 1939-1948 között szociáldemokrata politikus. 1939-től a Kispesti Traktorgyárban, majd 1975-től a Fegyvergyárban dolgozott.
Pszichológus. Az ötvenes években a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán tanult, majd az ELTE-n filozófiát és irodalmat hallgatott. 1956. október 23-án részt vett a tüntetések szervezésében, később tagja lett a Nemzetőrségnek, és dolgozott a Népszava szerkesztőségében is. 1956 novemberében elhagyta Magyarországot, Londonban telepedett le. Az Oxfordi Egyetemen kezdte tanulmányait, majd filozófiai és pszichológiai tanulmányokat folytatott az University College London-on. Később pszichoanalitikus képzést kapott, és ekként praktizált.